De előbb leírom, hogy ma kiszemeltem azt a helyet, ahol talán él egy fekete harkály. Idén többek között ezt a fajt szeretném tanulmányozni és fotózni, persze élőhelye és a madár zavarása nélkül. Szakcson voltunk egy erdőben kitűzni és amikor kiszálltunk az autóból egyből ismerős hang: vagy zöld küllő, vagy fekete harkály. Sajnos a kettőt nem tudom megkülönböztetni egymástól. Egyenlőre. Aztán megláttam két korhadt fa törzsén is a fekete harkály tipikus jelét. Ha nem dolgozni mentem volna, biztosan megtaláltam volna a hang forrását is.
Egyébként kiváló élőhely mind a zöld küllőnek, mind a fekete harkálynak, mivel hangya és termesz várak vannak több helyen is. Egyik ilyen vár kb 60-70 cm átmérőjű.
Az erdőben még egyszer egy macskabagoly is hallatta a hangját.
Munka után ismét a Szigeterdőbe vezetett utam. Amikor elindultam 16 óra volt és tudatosult bennem, hogy ma fénykép nélkül kell hazamennem. Fény sem volt és teljesen be volt borulva az ég. Amikor a parkba értem, vihar előtti csend fogadott. Összesen egy darab széncinege hangját hallottam. Ismét egy futó fogadott, persze neki is nagyon örültem. Körbejártam és egyik fenyő kérgén megpillantottam egy fakuszt. Odasiettem és mint aki nem zavartatja magát, folytatta a fa tisztogatását, felkúszott, majd kezdte elölről- lerepült az aljára. Az első exponáláskor már tudtam, hogy nem lesz jó kép, mivel bent voltam a fenyő alatt és a záridő 1/10 volt, persze kézből fényképezve. Persze egy család tacskója is odafutott hozzám és ugrált mellettem. Már csak ez hiányzott a mai naphoz. Ott is hagytam a fakuszt, hátha valami világosabb helyen találok még egy ökörszemet, vagy bármi más madarat. De semmi sem volt, olyan vihar előtti csend uralkodott. Ekkor el is kezdett havazni. Nagyon sötét lett hirtelen. Indultam visszafelé és az iménti fenyő alatt valami ugrált. Közelebb értem, a fakusz volt az. Próbáltam róla pár talaj menti képet is készíteni, de ez meg az ő fürgesége miatt nem volt sikeres. Hamarosan elrepült a szomszédos fára. Követtem, ekkor a sok elmosódott kép után aktiváltam a beépített vakut. Nem bíztam benne, hogy sikerül értékelhető képet készíteni. A fakusz dolgozott serényen, lassan felért a fa tetejére. Én egy pillanatra sem vettem le róla a szemem, mert tudtam, hogy el fog repülni és ha elfordulok, biztosan elvesztem. Át is repült ismét. Odafutottam. Amikor odaértem, nem tudom, hogy miattam, vagy a tőle pár méterre futók miatt dermedt le, de meg se mozdult. Veszélyben érezte magát, perceken keresztül mozdulatlanul ült, a szemét is csak néha nyitotta ki. Akár meg is lehetett volna érinteni. Kihasználtam az alkalmat és készítettem pár fotót róla, igaz ha fél méterrel lejjebb lett volna, boldogabb lettem volna. Egyszer csak úgy gondoltam, hogy kipróbálok valamit. Telefonomon elindítottam egy madár hangját. A háttérben cinegék hangja hallatszott. A fakusz az első másodpercet meghallva elindult, mintha mi sem történt volna. Csodás pillanat volt. A "többi madár" hangjából úgy ítélte, nincs veszély. Jó pár fán keresztül követtem. Egyszer egy idősebb ember odaszólt: "mókus?". Elmagyaráztam neki, hogy mit nézek, mutattam a képeket is. A fakusz néhány jellemzőjét is elmondtam neki. Most már együtt figyeltük. A fakusz egyre inkább úgy viselkedett, mint akit nem az ennivaló vonz a fában. inkább a fa felső harmadára szállt. Egyszer csak 1.5 méter magasságban szállt le, aminek nagyon örültem, hiszen egy borostyán is futott fel mellette. A lábam elé néztem és amikor a fára pillantottam, a fakusz sehol sem volt. Megnéztem a környező fákat is, de nem láttam meg. Elindultam visszafelé, majd amikor már messze voltam, gondoltam, csak a borostyán miatt nem láttam meg, figyelmetlen voltam. Visszafordultam. Közel mentem a fához és felfedeztem egy repedést, a fakusz ott volt bent. Leesett, a madár csak az éjszakai pihenő helyére igyekezett a végén. Tollait felborzolta, teljesen kitöltötte a helyet. Hihetetlen, hogy mennyire beleolvadt a környezetébe. Sajnos ekkor már nagyon sötét volt, az autó fókusz nem is működött. Ezért manuálissal próbáltam egy képet készíteni, de én se sokat láttam. Erről egy kép a bejegyzés végén található.
Akkor egy-két értékelhetőbb kép a fakusz "túráról":
A következő képeken a fakuszról szeretnék pár érdekességet megmutatni annak, aki nem ismerné ezt a csodás fajt. A fakuszoknak két faja ismert hazánkban : a hegyi és a rövidkarmú. Hogy melyikkel volt dolgom nem tudom, nem is akarok belemenni, mivel a kettőt nehéz megkülönböztetni egymástól még gyakorlott szemnek is. Télen nagyobb esély van a fakusszal való találkozásra, mivel északabbról ide járnak telelni.
A fakuszok egyik jellemzőjük, hogy a fák aljára repülnek, majd csiga vonalban, vagy egyenesen felfelé haladva böngészik át a fák törzsét rovarok után kutatva. Ha végeztek, átrepülnek a szomszédos fák aljára.
Jellemzője a hosszú, lefelé hajló vékony csőre.
A farktollát támasztásra használja, miközben felfelé halad.
Karmai hosszúak, főleg a hátsó karmai:
A következő képen a tollazatát céloztam bemutatni. Érdemes a farktollának megfigyelése is:
Zárásként talán annyit, hogy nagyon örültem a fakusznak, jó volt megfigyelni, sokat tanultam róla, nem bánom, hogy más madár nem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése