Tegnap a Kapos partjára mentem munka után távcsővel, hogy van-e arra valamilyen érdekes madár. Rögtön egy cigánycsuk párt, majd 8 rozsdás csukot (valószínűleg vonulók) vettem észre. Nem sokkal később egy barázdabillegető került a figyelmem középpontjába.
Ma elmentem délután oda fényképezni, először a cigánycsukokkal kezdtem. Sajnos olyan közel nem merészkedtek, mint ahogy azt én szerettem volna. Lessátrat használtam, árnyékban voltam, de nagyon meleg volt bent.Pár liter vizet leizzadtam, eredmény semmi. Átmentem a másik partra, ahol a billegetőt kerestem. Egy talaj közeli képet akartam róla készíteni, de valamiért félt a sátortól, nem ment le a földre. Kijöttem a sátorból, és a közeli zsiliphez mentem, felhúztam az álcaruhát, elindítottam a billegető hangját a telefonon. 5 mp múlva ott ült a zsilip korlátján. Először az exponálás hangja zavarta, majd megszokta, és nem foglalkozott vele. Ami érdekes, hogy velem sem. A földön ültem, már zsibbadt mindenem, fel kellett állnom. A billegető ezzel sem törődött. Egyre közelebb mentem hozzá. A mozgása forgató könyv szerűen volt megírva, mert a korláton ugyan azt a mozdulatsort adta elő minden alkalommal. elindult a korlát egyik végén és ment a másik vége felé. Én szembe álltam a korláttal, onnan fényképeztem. Elég sokszor el kellett ezt eljátszanunk de azért működött a dolog. Amikor a kezem már teljesen elzsibbadt, elmentem az állványért. Mikor visszaértem, a billegető ott várt. Sajnos a képeket csak utána néztem meg, és akkor láttam meg, hogy kiégett a fehér szín a madár fején.
Összegezve jól éreztem magam, hihetetlen mennyire bátor volt ez a kis billegető (1-1.5 méterre mozgott tőlem, nem zavarta az sem, hogy mozgok), kiről 1230 kép készült :)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése