Farkas Balázs - fotónapló: Elüldözve...

A hosszú hétvége elejét a kiskunsági Böddi-széken töltöttük, felavattuk az új mobil lest. Erről a kalandról tartok most itt egy kis beszámolót:)

Mert kaland az volt. Az összes kép szinte elég nagy vágással készült, mivel a madarak nem nagyon kerültek a közelbe.

0. nap

Délután fél hatkor érkeztünk a területre. Azt hittem a Swift csomagtartója kicsi, de erre két bizonyítékot is szereztem. Első az volt, hogy a les és teljes felszereltsége befért az autóba, sőt még sok minden elfért volna. Második pedig az, hogy a madár megfigyelőtorony mellett lévő hodályból egy régi típusú swift indult. Semmi különös nem volt ebben, csupán annyi, hogy bégetett. :)

A csomagtartóban és a hátsó ülés helyén 4 nagy birka utazott. Az anyósülésen lévő személy kezében is volt valami kisebb állatféle :)

A lest most szereltük először össze élesben. Eddig csak saccolni tudtam, hogy mennyi idő a szerelése. Tévedtem, ráadásul elég nagyot. Inkább nem írom le hány órát töltöttünk el vele. Elhatároztam, hogy fejleszteni fogom, redukálva ezzel a szerelési időt. Megfogadom Balics Gábor emailben nyújtott ötleteit, kiegészítve pár sajáttal. Ez idő alatt a szúnyogok és egyéb apró vérszívók jól laktak belőlünk. A lábunk most is szörnyen néz ki, a viszketésről nem is beszélve.

A területről annyit leírnék, hogy viszonylag sok víz volt benne, a madárcsapatok szét voltak szóródva, nehéz volt látatlanba megmondani, hogy hova is érdemes felállítani a lest.

1. nap

Korán ébredtem, izgatott voltam, sok madárhang jött a közelből. Az első madarat ehhez viszonyítva elég későn láttam meg. A távolban gólyatöcsök, gulipánok. Előttem semmi. Már kezdtem feladni, amikor egy billegető cankó közeledett. Nem voltam benne biztos, hogy a les mennyire zavaró/feltűnő a számukra. A billegető cankókat bizonyára nem zavarta, mert az egyik az üveg elé állt kb.10 cm-re és nézte a saját tükörképét. Sajnos amikor közeledett nem tudtam lefotózni, mivel nagyon gyors volt.

Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

A távolban érdekes dologra lettem figyelmes. Egy piroslábú cankó nagy lármába kezdett, majd felemelte az ég felé szárnyait.

Piroslábó cankó (Tringa totanus)

Ebben a pózban elkezdett mozogni, mintha táncolt volna. Hamarosan megjelent mellette egy másik madár is. A párzás nem jött a táncos lábúnak össze, amikor próbálkozott a párja elrepült kicsit arrébb. Hova? A les elé. De sajnos kicsit messzebb volt.

Ezután nyugalom következett, minden madár eltűnt. Mi meguntuk, elmentünk körülnézni, majd visszaültünk a lesbe. Pár perc múlva a szél a szikes tó irányából felénk kezdett fordulni, erőssége is nagyobb lett. Anita egyszer csak értetlenül nézett, hogy jön a víz egyre feljebb. Megnéztem én is és igen, egyre közelebb volt a víz széle a leshez! Vártunk, hátha véget ér a jelenség. Nem kellett sokat várni, csupán 10 percet, vagy még annyit sem. Amikor már a lest teljesen körbezárta, elkezdtünk pakolni. Fokozott tempóban. Két dologra tudtam gondolni: vagy a szél miatt nőtt meg a víz szintje, vagy a délen lévő halastavak vízét ráengedték a szikes tóra. Az alábbi két képen látszik, hogy mi is történt:

Mindent kimentettünk, a szélben élmény volt cipelni ezeket a nagy osb lapokat.

Úgy terveztük, hogy a második napot Dombóváron töltjük egy mocsár mellett. A lesállítás ideje és az, hogy kb 20 kép készült itt a Böddi-széken, nem hagyott nyugodni. Nem volt kedvem szétszedni, majd ismét összerakni. Telefonon megkértem az engedélyt plusz egy nap itt töltésére. A lest másik helyen állítottuk fel. Az iszapban azon a helyen sok madárnyom volt, valamint itt láttam reggel távcsövön keresztül a gulipánokat, gólyatöcsöket.

A víz itt is magas volt. Majdnem a szélére tettük a lest. A szerelés már csak 25 perc volt, de amire minden elem, felszerelés oda került, addig eltelt két óra. A két helyszín között kb. 300-400 méter lehetett. A nap végén örültem volna egy naplemente fénnyel megvilágított fotózásnak, de a madarak nem jöttek. Csupán egy dankasirály volt kicsit távolabb:

Dankasirály (Larus ridibundus)

2. nap

Reggel szomorúan tapasztaltam, hogy a víz 5-6 métert visszahúzódott. A cankófélék pedig általában ennek a vonalán mozognak. Ez a távolság viszont túl nagy a 200mm-es objektívemnek. Kívántam is magamban, hogy induljon el a szél, fújja ki felém a vizet, hiszen mi úgyis a tegnapi ár vonalán túl vagyunk. Reggel itt is elég nehezen indultak be a madarak. Még viccelődtem is, hogy átköltözünk-e valahova. Majd jöttek az apró parti madarak:

Billegetőcankó (Actitis hypoleucos)

Füstös cankó (Tringa erythropus)

Piroslábó cankó (Tringa totanus)

Réti cankó (Tringa glareola)

Az üveg előtt a billegető cankók ismét a lesig futottak, egyikük megkerülte a lest. Egy barázdabillegető és egy seregély is közelről szemügyre vette az álcánkat. Aztán hirtelen minden elcsöndesült, eltűnt a nyűzsgés. de. 9:45 volt, megbeszéltük, hogy induljunk haza, úgyis sok idő a lest szétszerelni. Abban a pillanatban feltámadt a szél, csak most intenzívebben. 2 perc sem kellett, a víz a tegnapi határán volt. Maradni akartam, végre közeli képek is születhetnek. De amikor a víz túllépte a tegnapi szélét, már annyira mégsem akartam maradni, hamar elkezdtünk pakolni. Víz vette már körül a lest, amikor az utolsó elemét, az alját emeltem fel. Amint megemeltem, a szél kikapta a kezemből (2x2 méteres 1cm vastag osb lap, sok merevítő léccel), pedig nem kicsi a súlya. Szaltózott egyet, majd ráesett a les többi oldalára. Egyik kicsit eltörött, de nem vészesen, könnyen javítható. Ebben a nagy szélben szedtük ki a csavarokat a lapokból, izgultunk, nehogy a víz körbezárjon minket. Összességében nagy kaland volt, de a szél elég rendesen keresztbe tett nekünk. A második nap így is nagy élmény volt. Majd legközelebb!