Reggel ismét sötét felhők borították az eget, elgondolkoztam rajta, hogy kiüljek-e? Végül is kimentem, még majdnem teljesen sötét volt, amikor a lesbe ültem. Az előző fotózás alkalmával foglalkoztatott a kérdés, hogy a gyurgyalagok vajon a lestől féltek-e és azért nem ültek le elém? Ma választ kaptam. Egy gyurgyalag a les tetejéről énekelt, 'tojt a lesre'. Ezt szó szerint kell érteni :)
Hamarosan beindultak a madarak és a beszállón is megjelent az első példány. Sűrűn váltották egymást, nem nagyon telt el úgy 5 másodperc, hogy nem ülne madár az ágon. Egyszer a tojó mellé szorosan egy hím ült. Biztos voltam benne, hogy itt párzás fog következni! A tojó egyből 'megadta magát', felborzolt tollakkal előredőlt. A hím ezután tette a dolgát. Sajnos fény nagyon nem volt ezért az összes párzós kép bemozdult lett, pláne, hogy a beszálló fel-le hintázott. Ez a párzás hamarosan megismétlődött, meg kell, hogy mondjam, kellenek hozzá reflexek, hogy fotózni lehessen a pillanatot. Nekem még gyakorolni kell, a hím szárnyának vége kimaradt a képből. A beszállót sokan használták, volt olyan alkalom is, hogy négy madár ült előttem.
Amikor már majdnem megtelt a kártya, úgy gondoltam, hogy itt a beszálló váltás ideje. Amint visszaültem a lesbe, egy tövisszúró gébics hím ült rá. Örültem neki, mert eddig nem volt róla közeli képem. Amikor ez első gyurgyalag rá akart ülni, szegény ráfázott, mert az ág az ő lendületét, súlyát nem bírta el és leszakadt. Gyorsan tettem ki másik ágat, de ezután már ritkábban ültek elém.
Gondolkoztam rajta, hogy hány darab képet töltsek fel, de úgy gondoltam, hogy ez a gyurgyalag éve és megérdemli :)
