2011. április 23., szombat

Repülő drágakő

Anitát megkérdeztem, hogy lenne-e kedve jégmadarkat nézni. Elmentünk arra a helyre, ahol a tél végén láttam őket a víz felett repkedni. Képekre nem igazán számítottam, úgy indultunk útnak, hogy örülünk, ha meglátjuk őket. 10 perc sem telt el, és az első madár megjelent a víz felett repülve. Jó pár alkalommal sikerült közel kerülni hozzájuk, igaz meg kellett szenvedni érte. Kellemes perceket okoztak nekünk, csodás élményekkel gazdagodtunk. Gyönyörű madarak, "tökéletesen vannak megkomponálva". Felülről a hátuk gyémántként ragyogott a napsütésben.




2011. április 16., szombat

Mint egy tücsök

Tegnap munka után a tüskei halastónál kötöttem ki. Felállítottam a sátrat, majd 10 perc múlva elkezdett szakadni, összepakoltam. Elindultam a Szigeterdő felé, hogy megnézzem levágták-e a füvet. Mai napra egy sátras fotózást terveztem itt, a rozsdafarkús képekhez hasonló alacsony perspektívájú képet akartam készíteni az erdei pintyekről. A füvet levágták. Találkoztam Nagy Sándorral, a helyi MME Dombóvári Helyi Csoportjának vezetőjével, aki egy társával az odúkat ellenőrizték, hogy van-e bennük költés. Ha jól emlékszem 7 odúban fészkeltek széncinegék.

Este még kutattam a nyaktekercsek után, kíváncsi voltam itt vannak-e még. Meg is lett a pár, körülöttem hangoskodtak az ágakon.
Eljött az idő, a mai nap. Útnak indultam. Már az autóból hallottam a nyaktekercsek hangját, amikor a park mellé értem. A sátrat egy bokros rész mellett állítottam fel. De rosszul választottam ki a helyszínt. A futók, gyalogosok miatt nem jött egy madár se. Egy feketerigó közeledett, de egy sétáló miatt felrepült. Hamar elfogyott a türelmem, szétszedtem a sátrat, és eldöntöttem, elmegyek a tüskei tóhoz. Előtte még láttam egy nagy fakopáncsot, aki épp odút készített magának, szórta ki a forgácsot:

Itt az első madaram egy erdei pinty volt, aki elég közel engedett magához, de a kitett beszállóágra nem akart rászállni.




Amíg a erdei pintyre vártam, hogy rászálljon a számára kitett ágra, egy nádi tücsökmadár hangját hallottam meg. A hely ideálisnak tűnt, tudtam, hogy itt szem elég fog kerülni. Eddig az volt a gondom, hogy a nagy nádasban elbújt előlem, lehetetlen volt róla képet készíteni. Most viszont olyan helyen szólt, ahol a kiszáradt nád el volt dőlve, pár szár állt csak fel. Elkezdtem hozzá  beszélni a telefonnal. Hamar meg is mutatta magát, szépen énekelt nekem. Sajnos nem mert közel jönni, túlságosan látható voltam. A különleges énekhangja meghallgatható itt:
nádi tücsökmadár hangja
A képek elég erős kivágással készültek:





2011. április 10., vasárnap

Rozsdafarkú

Délelőtt a papánál nyírtam a füvet, és megláttam egy házi rozsdafarkú hímet. Gondoltam, megpróbálok róla egy olyan képet készíteni, hogy egy karón ül. Leszúrtam egy karót és kb 1 perc múlva már rajta is ült a madár.

Elkapkodtam az egészet, nem sikerült valami fényesen. Rosszak a fényviszonyok, életlen a kép. Amikor kicsit átrendeztem a dolgot, már nem akart visszaülni, bármivel is próbálkoztam. A rozsdafarkú csak a földön ugrált.
Kihoztam a lessátrat és megpróbáltam talaj menti képet készíteni. Nagyon közel merészkedett, volt amikor 1 méterre ugrált tőlem.
Itt van pár kép róla:











2011. április 9., szombat

Kudarc

Reggel ismét korán keltem, adni akartam még egy esélyt a tüskei helyemnek. Egész nap mellettem, felettem kb 1m-re énekeltek a barátposzáták, a csilpcsalpfüzike és néhány függőcinege, de egyik sem akart a beszállóágakra rászállni. Szerintem kicsit közel tettem őket a leshez és nem szokták meg, valamit az egész délelőtt köröző barna rétihéják miatt nem nagyon mertek kijönni a biztonságot nyújtó bokrok közül. Egyedül egy szajkó szállt rá, hirtelen ledermedtem, mozdulni sem mertem, ilyen közel még sosem jött ez a félénk madár. Persze képet nem készítettem róla. A sikertelenség után kép nélkül összecsomagoltam és elmentem a Szigeterdőbe.
A lesemről egy kép:


Szigeterdő:
Csuszkás képet akartam és elsőre sikerült a csuszkát végigvezetnem a fának pontosan azon a részén, ahol szerettem volna. Állványon volt a gép, nagyon mozogni sem mertem (itt már álcám sem volt, 2-2.5 m-re volt tőlem). Sajnos a tipikus csuszka pózos képnél a feje életlen lett:


A többi viszonylag tűrhető lett, bár a háttéren és megvilágosításon még javítani kell legközelebb, meg persze a kiégett foltokon:




Ezt a csuszkás akciót legközelebb megismétlem, remélem a mostani hibáim ismeretében jobb képek lesznek. De minden esetre jó érzés volt, hogy elsőre ott ugrált, ahol kellett.
Egyszer csak elrepült felettem a zöld küllő, szokásához híven most se nagyon engedett magához közel, hamar továbbállt.

Rengeteg erdei pinty volt mindenütt, szerettem volna róluk egy talaj menti képet készíteni, de akkora volt a fű, hogy csak a fejük teteje látszott ki, de az is csak akkor, ha figyeltek. Szóval ők előbb elrepültek, minthogy én észrevettem volna őket.
Egyik bokorsor közelében érdekes hangot hallottam. Mintha a zöld küllő lenne, de mégse teljesen. Először fiókákra gyanakodtam, hogy a talajon kérik a táplálékot szüleiktől, de ezt hamar elvetettem, ahhoz még korán van, meg ezt akkor sem egy bokorban tennék. Tudtam, hogy ismerős a hang. Biztos voltam benne, hogy a telefonomon rajta van. Sok madár nem jöhetett szóba, csakis egy: nyaktekercs. És lám-lám, ő volt az, válaszolt minden egyes "szóra". Előcsalogatni persze nem sikerült. 
A rigók már a fészkükön ültek, többet is láttam a faágak elágazóiban. Egyik énekes rigó nejlon szatyordarabkákat is használt a fészkéhez. 


A következő körömben, amikor arra mentem, már nem ült a fészken. Körülnéztem és a földön keresett némi táplálékot magának:

2011. április 5., kedd

Őszapó naplementében

Este 18 óra után füvet akartam nyírni. Előkészülődtem, és egy őszapó hangját hallottam meg. A hang a mi udvarunkból jött, befutottam a telefonért, fényképezőgépért. A lemenő nap fényeinél készítettem róla pár képet. Nagyon barátságos, szelíd volt. Igaz a kihelyezett aranyeső beszálló ágra nem sikerült ráültetni, mert sok fa van azon a helyen.







2011. április 2., szombat

Csilp-csalp

Reggel 4:40-re terveztem az ébredést. Ehhez képest 4:35-kor már az autóban ültem. Valahogy nem tudtam aludni. Célba vettem a tüskei horgásztavat, hogy tesztelhessem a lessátrat, mely a héten jött meg. Előző napokban munka után voltam kiválasztani a helyszínt, kicsit alakítgattam, és fényvisszaverő fóliákat helyeztem el, hogy megtaláljam sötétben a helyem.
Reggel  nagy köd fogadott a tóparton, meg persze nagy sötét. 2.5 km-t gyaloglás várt rám, rengeteg cuccal. Amikor megláttam az első fényvisszaverő fóliát, már örültem: közel vagyok. A fóliák jól szolgálták céljukat, már 50 méterről láttam, pedig a köd miatt 10-15 m látótávolság volt. Az időzítésem jó volt, amikor mindennel elkészültem, akkor kezdett világosodni. Rengeteg madár szólt mellőlem. Egyik rászállt a sátor tetejére, és onnan énekelt. Gondoltam jó napom lesz. Sajnos nem így volt. A közelben tanyázó barna rétihéják miatt a madarak nem nagyon akarták elhagyni a bokros részt. Meg a csalogató eledelt sem volt idejük megszokni, tegnap este helyeztem ki.  Egyedül egy csilpcsalpfüzike szórakoztatott.
Tíz óra környékén meguntam a madár nélküli ücsörgést, és továbbálltam.
Ezen kívül csak láttam:
- barátposzáta
- nádi sármány
- nádi tücsökmadár
- ökörszem

A készült képek közül pár:

Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)












A barna rétihéják is sokat köröztek:



ui: ahhoz képest, hogy nem akartam írni, elég hosszú lett. Pedig megpróbáltam rövid lenni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...