Kudarc

Reggel ismét korán keltem, adni akartam még egy esélyt a tüskei helyemnek. Egész nap mellettem, felettem kb 1m-re énekeltek a barátposzáták, a csilpcsalpfüzike és néhány függőcinege, de egyik sem akart a beszállóágakra rászállni. Szerintem kicsit közel tettem őket a leshez és nem szokták meg, valamit az egész délelőtt köröző barna rétihéják miatt nem nagyon mertek kijönni a biztonságot nyújtó bokrok közül. Egyedül egy szajkó szállt rá, hirtelen ledermedtem, mozdulni sem mertem, ilyen közel még sosem jött ez a félénk madár. Persze képet nem készítettem róla. A sikertelenség után kép nélkül összecsomagoltam és elmentem a Szigeterdőbe.
A lesemről egy kép:

Szigeterdő:
Csuszkás képet akartam és elsőre sikerült a csuszkát végigvezetnem a fának pontosan azon a részén, ahol szerettem volna. Állványon volt a gép, nagyon mozogni sem mertem (itt már álcám sem volt, 2-2.5 m-re volt tőlem). Sajnos a tipikus csuszka pózos képnél a feje életlen lett:

A többi viszonylag tűrhető lett, bár a háttéren és megvilágosításon még javítani kell legközelebb, meg persze a kiégett foltokon:

Ezt a csuszkás akciót legközelebb megismétlem, remélem a mostani hibáim ismeretében jobb képek lesznek. De minden esetre jó érzés volt, hogy elsőre ott ugrált, ahol kellett.
Egyszer csak elrepült felettem a zöld küllő, szokásához híven most se nagyon engedett magához közel, hamar továbbállt.

Rengeteg erdei pinty volt mindenütt, szerettem volna róluk egy talaj menti képet készíteni, de akkora volt a fű, hogy csak a fejük teteje látszott ki, de az is csak akkor, ha figyeltek. Szóval ők előbb elrepültek, minthogy én észrevettem volna őket.

Egyik bokorsor közelében érdekes hangot hallottam. Mintha a zöld küllő lenne, de mégse teljesen. Először fiókákra gyanakodtam, hogy a talajon kérik a táplálékot szüleiktől, de ezt hamar elvetettem, ahhoz még korán van, meg ezt akkor sem egy bokorban tennék. Tudtam, hogy ismerős a hang. Biztos voltam benne, hogy a telefonomon rajta van. Sok madár nem jöhetett szóba, csakis egy: nyaktekercs. És lám-lám, ő volt az, válaszolt minden egyes "szóra". Előcsalogatni persze nem sikerült. 

A rigók már a fészkükön ültek, többet is láttam a faágak elágazóiban. Egyik énekes rigó nejlon szatyordarabkákat is használt a fészkéhez. 

A következő körömben, amikor arra mentem, már nem ült a fészken. Körülnéztem és a földön keresett némi táplálékot magának:

Tavasz

Véget ért az etetős időszak, most már tényleg megjött a tavasz. 

A hosszú hétvégén három élőhelyet látogattam meg. Az első a Deseda tó körül volt. Első madaraink őszapók voltak. Csapat helyett már párokat alkottak, akárcsak a tőkés récék. A fák koronáját kémlelve felfedeztünk egy mókust. Trükkös volt, megpróbált mindig a törzs ellentétes felére fordulni, mint ahonnan szemléltük. Aztán egyszer csak megunta, és felfutott a fa tetejére, és ágról-ágra ugrálva szép lassan otthagyott minket. Őszapó megfigyelés közben egyszer csak a víz felett elsuhant egy kék madár: jégmadár! Körülnéztem, és egy teljesen jégmadár költésre alkalmas területen voltam. 1-1.5 méter magas lösz partfal, víz fölé bedőlt fák, ágak. Kicsit vártam, és megláttam még egy példányt. 

Elhatároztam, hogy a tavasszal visszalátogatok ide miattuk. Persze ahhoz, hogy jó fotót lehessen róluk készíteni, eléggé fel kell készülni, ki kell alakítani helyet hozzá, amit meg kell szokniuk. Ezt követően egy nagy fakopáncs hím dolgozott egy odú mellett, nem zavartatta magát, hogy fényképezem. 

Másnap egy iskola parkjában voltam, ahol már régóta hallom a zöld küllő kiáltását. Miattuk mentem el. Meg is találtam a párt, de olyan közel nem tudtam hozzájuk menni, hogy normális képet tudjak készíteni. Majd legközelebb.. Megfigyelhettem egy nagy fakopáncs pár nászát, párválasztási rituáléját. Itt nagyon sok madarat láttam, köztük csuszkák, meggyvágók, és egy fakusz.

Ma pedig lakhelyem közelében néztem szét. Őszapókat, ökörszemet, házi rozsdafarkút láttam. Valamint felfedeztem egy helyet, ahol remélem idén megtelepednek a gyurgyalagok, parti fecskék.