Mint egy tücsök

Tegnap munka után a tüskei halastónál kötöttem ki. Felállítottam a sátrat, majd 10 perc múlva elkezdett szakadni, összepakoltam. Elindultam a Szigeterdő felé, hogy megnézzem levágták-e a füvet. Mai napra egy sátras fotózást terveztem itt, a rozsdafarkús képekhez hasonló alacsony perspektívájú képet akartam készíteni az erdei pintyekről. A füvet levágták. Találkoztam Nagy Sándorral, a helyi MME Dombóvári Helyi Csoportjának vezetőjével, aki egy társával az odúkat ellenőrizték, hogy van-e bennük költés. Ha jól emlékszem 7 odúban fészkeltek széncinegék.

Este még kutattam a nyaktekercsek után, kíváncsi voltam itt vannak-e még. Meg is lett a pár, körülöttem hangoskodtak az ágakon.
Eljött az idő, a mai nap. Útnak indultam. Már az autóból hallottam a nyaktekercsek hangját, amikor a park mellé értem. A sátrat egy bokros rész mellett állítottam fel. De rosszul választottam ki a helyszínt. A futók, gyalogosok miatt nem jött egy madár se. Egy feketerigó közeledett, de egy sétáló miatt felrepült. Hamar elfogyott a türelmem, szétszedtem a sátrat, és eldöntöttem, elmegyek a tüskei tóhoz. Előtte még láttam egy nagy fakopáncsot, aki épp odút készített magának, szórta ki a forgácsot:

Itt az első madaram egy erdei pinty volt, aki elég közel engedett magához, de a kitett beszállóágra nem akart rászállni.

Amíg a erdei pintyre vártam, hogy rászálljon a számára kitett ágra, egy nádi tücsökmadár hangját hallottam meg. A hely ideálisnak tűnt, tudtam, hogy itt szem elég fog kerülni. Eddig az volt a gondom, hogy a nagy nádasban elbújt előlem, lehetetlen volt róla képet készíteni. Most viszont olyan helyen szólt, ahol a kiszáradt nád el volt dőlve, pár szár állt csak fel. Elkezdtem hozzá  beszélni a telefonnal. Hamar meg is mutatta magát, szépen énekelt nekem. Sajnos nem mert közel jönni, túlságosan látható voltam. A különleges énekhangja meghallgatható itt:
nádi tücsökmadár hangja
A képek elég erős kivágással készültek:

Kudarc

Reggel ismét korán keltem, adni akartam még egy esélyt a tüskei helyemnek. Egész nap mellettem, felettem kb 1m-re énekeltek a barátposzáták, a csilpcsalpfüzike és néhány függőcinege, de egyik sem akart a beszállóágakra rászállni. Szerintem kicsit közel tettem őket a leshez és nem szokták meg, valamit az egész délelőtt köröző barna rétihéják miatt nem nagyon mertek kijönni a biztonságot nyújtó bokrok közül. Egyedül egy szajkó szállt rá, hirtelen ledermedtem, mozdulni sem mertem, ilyen közel még sosem jött ez a félénk madár. Persze képet nem készítettem róla. A sikertelenség után kép nélkül összecsomagoltam és elmentem a Szigeterdőbe.
A lesemről egy kép:

Szigeterdő:
Csuszkás képet akartam és elsőre sikerült a csuszkát végigvezetnem a fának pontosan azon a részén, ahol szerettem volna. Állványon volt a gép, nagyon mozogni sem mertem (itt már álcám sem volt, 2-2.5 m-re volt tőlem). Sajnos a tipikus csuszka pózos képnél a feje életlen lett:

A többi viszonylag tűrhető lett, bár a háttéren és megvilágosításon még javítani kell legközelebb, meg persze a kiégett foltokon:

Ezt a csuszkás akciót legközelebb megismétlem, remélem a mostani hibáim ismeretében jobb képek lesznek. De minden esetre jó érzés volt, hogy elsőre ott ugrált, ahol kellett.
Egyszer csak elrepült felettem a zöld küllő, szokásához híven most se nagyon engedett magához közel, hamar továbbállt.

Rengeteg erdei pinty volt mindenütt, szerettem volna róluk egy talaj menti képet készíteni, de akkora volt a fű, hogy csak a fejük teteje látszott ki, de az is csak akkor, ha figyeltek. Szóval ők előbb elrepültek, minthogy én észrevettem volna őket.

Egyik bokorsor közelében érdekes hangot hallottam. Mintha a zöld küllő lenne, de mégse teljesen. Először fiókákra gyanakodtam, hogy a talajon kérik a táplálékot szüleiktől, de ezt hamar elvetettem, ahhoz még korán van, meg ezt akkor sem egy bokorban tennék. Tudtam, hogy ismerős a hang. Biztos voltam benne, hogy a telefonomon rajta van. Sok madár nem jöhetett szóba, csakis egy: nyaktekercs. És lám-lám, ő volt az, válaszolt minden egyes "szóra". Előcsalogatni persze nem sikerült. 

A rigók már a fészkükön ültek, többet is láttam a faágak elágazóiban. Egyik énekes rigó nejlon szatyordarabkákat is használt a fészkéhez. 

A következő körömben, amikor arra mentem, már nem ült a fészken. Körülnéztem és a földön keresett némi táplálékot magának:

Csak röviden

Mai is munka után a Szigeterdőben kötöttem ki. Csuszkákat, meggyvágókat, ökörszemet, cinegéket (kék, szén, barát), erdei pintyeket, zöld küllőt, rigókat, vörösbegyet, és őszapókat láttam. Az őszapó szó szerint tojt rá, hogy fényképezem :)

Szigeterdő

Reggel 5 órakor fura madárénekre keltem. Visszatért az énekesrigó, melynek territóriumához az udvarunk is hozzátartozik. Jó volt hallgatni, ahogy egy cinegeféle hangját próbálta épp utánozni. Mosollyal indult a nap. Elhatároztam, hogy magammal viszem a fényképezőgépem, és munka után elmegyek madarászni.
Egész nap borús idő volt, 2 órától pedig esett az eső. Ez eléggé elszomorított, de azért célba vettem  a dombóvári Szigeterdőt. Sajnos fény sem volt sok, de örültem, hogy sok madarat láttam repülni, és hangjuktól zengett minden.
Először egy csuszkát kezdtem közelebb csalogatni, szemügyre venni. Egy pár tartózkodott körülöttem, egyik nem törődött velem, de a másik nagyon kíváncsi volt. Felettem repkedett fáról fára. Én az egyik fához simultam, az objektív felfelé nézett. Egyszer olyan közel jött, hogy nem lehetett ráfókuszálni. 300 képet készítettem róluk.
Továbbálltam, zöld küllő hangját hallottam. örültem neki, hogy itt is fellelhetem. Egy pár volt, de nem engedtek a közelükbe menni, elrepültek elég hamar.
Láttam még jó pár erdei pintyet, ahogy az avarból próbáltak élelmet szerezni. Egy kövér macska próbált rájuk vadászni. Rossz volt arra gondolni, hogy vajon hány madarat ehetett már meg. Két alkalommal el is kergettem.
Rengeteg énekesrigó volt, sötétedéskor csak úgy zengett tőlük a park. A nap kezdése, és befejezés is az ő hangjuk volt.
Köszönet a dombóvári MME helyi csoportjának, hogy ennyi odút kihelyeztek ide, tavasszal érdemes lesz ide kilátogatni.

Hol alszik a telelő fakusz?

A kérdésre a bejegyzés alján megtudod a választ. Legalábbis azt, hogy az én alanyom hol alszik.
De előbb leírom, hogy ma kiszemeltem azt a helyet, ahol talán él egy fekete harkály. Idén többek között ezt a fajt szeretném tanulmányozni és fotózni, persze élőhelye és a madár zavarása nélkül. Szakcson voltunk egy erdőben kitűzni és amikor kiszálltunk az autóból egyből ismerős hang: vagy zöld küllő, vagy fekete harkály. Sajnos a kettőt nem tudom megkülönböztetni egymástól. Egyenlőre. Aztán megláttam két korhadt fa törzsén is a fekete harkály tipikus jelét. Ha nem dolgozni mentem volna, biztosan megtaláltam volna a hang forrását is.
Egyébként kiváló élőhely mind a zöld küllőnek, mind a fekete harkálynak, mivel hangya és termesz várak vannak több helyen is. Egyik ilyen vár kb 60-70 cm átmérőjű.
Az erdőben még egyszer egy macskabagoly is hallatta a hangját.

Munka után ismét a Szigeterdőbe vezetett utam. Amikor elindultam 16 óra volt és tudatosult bennem, hogy ma fénykép nélkül kell hazamennem. Fény sem volt és teljesen be volt borulva az ég. Amikor a parkba értem, vihar előtti csend fogadott. Összesen egy darab széncinege hangját hallottam. Ismét egy futó fogadott, persze neki is nagyon örültem. Körbejártam és egyik fenyő kérgén megpillantottam egy fakuszt. Odasiettem és mint aki nem zavartatja magát, folytatta a fa tisztogatását, felkúszott, majd kezdte elölről- lerepült az aljára. Az első exponáláskor már tudtam, hogy nem lesz jó kép, mivel  bent voltam a fenyő alatt és a záridő 1/10 volt, persze kézből fényképezve. Persze egy család tacskója is odafutott hozzám és ugrált mellettem. Már csak ez hiányzott a mai naphoz. Ott is hagytam a fakuszt, hátha valami világosabb helyen találok még egy ökörszemet, vagy bármi más madarat. De semmi sem volt, olyan vihar előtti csend uralkodott. Ekkor el is kezdett havazni. Nagyon sötét lett hirtelen. Indultam visszafelé és az iménti fenyő alatt valami ugrált. Közelebb értem, a fakusz volt az. Próbáltam róla pár talaj menti képet is készíteni, de ez meg az ő fürgesége miatt nem volt sikeres. Hamarosan elrepült a szomszédos fára. Követtem, ekkor a sok elmosódott kép után aktiváltam a beépített vakut. Nem bíztam benne, hogy sikerül értékelhető képet készíteni. A fakusz dolgozott serényen, lassan felért a fa tetejére. Én egy pillanatra sem vettem le róla a szemem, mert tudtam, hogy el fog repülni és ha elfordulok, biztosan elvesztem. Át is repült ismét. Odafutottam. Amikor odaértem, nem tudom, hogy miattam, vagy a tőle pár méterre futók miatt dermedt le, de meg se mozdult. Veszélyben érezte magát, perceken keresztül mozdulatlanul ült, a szemét is csak néha nyitotta ki. Akár meg is lehetett volna érinteni. Kihasználtam az alkalmat és készítettem pár fotót róla, igaz ha fél méterrel lejjebb lett volna, boldogabb lettem volna. Egyszer csak úgy gondoltam, hogy kipróbálok valamit. Telefonomon elindítottam egy madár hangját. A háttérben cinegék hangja hallatszott. A fakusz az első másodpercet meghallva elindult, mintha mi sem történt volna. Csodás pillanat volt. A "többi madár" hangjából úgy ítélte, nincs veszély. Jó pár fán keresztül követtem. Egyszer egy idősebb ember odaszólt: "mókus?". Elmagyaráztam neki, hogy mit nézek, mutattam a képeket is. A fakusz néhány jellemzőjét is elmondtam neki. Most már együtt figyeltük. A fakusz egyre inkább úgy viselkedett, mint akit nem az ennivaló vonz a fában. inkább a fa felső harmadára szállt. Egyszer csak 1.5 méter magasságban szállt le, aminek nagyon örültem, hiszen egy borostyán is futott fel mellette. A lábam elé néztem és amikor a fára pillantottam, a fakusz sehol sem volt. Megnéztem a környező fákat is, de nem láttam meg. Elindultam visszafelé, majd amikor már messze voltam, gondoltam, csak a borostyán miatt nem láttam meg, figyelmetlen voltam. Visszafordultam. Közel mentem a fához és felfedeztem egy repedést, a fakusz ott volt bent. Leesett, a madár csak az éjszakai  pihenő helyére igyekezett a végén. Tollait felborzolta, teljesen kitöltötte a helyet. Hihetetlen, hogy mennyire beleolvadt a környezetébe. Sajnos ekkor már nagyon sötét volt, az autó fókusz nem is működött. Ezért manuálissal próbáltam egy képet készíteni, de én se sokat láttam. Erről egy kép a bejegyzés végén található.

Akkor egy-két értékelhetőbb kép a fakusz "túráról":

A következő képeken a fakuszról szeretnék pár érdekességet megmutatni annak, aki nem ismerné ezt a csodás fajt. A fakuszoknak két faja ismert hazánkban : a hegyi és a rövidkarmú. Hogy melyikkel volt dolgom nem tudom, nem is akarok belemenni, mivel a kettőt nehéz megkülönböztetni egymástól még gyakorlott szemnek is. Télen nagyobb esély van a fakusszal való találkozásra, mivel északabbról ide járnak telelni.
A fakuszok egyik jellemzőjük, hogy a fák aljára repülnek, majd csiga vonalban, vagy egyenesen felfelé haladva böngészik át a fák törzsét rovarok után kutatva. Ha végeztek, átrepülnek a szomszédos fák aljára.
Jellemzője a hosszú, lefelé hajló vékony csőre.
A farktollát támasztásra használja, miközben felfelé halad.

Karmai hosszúak, főleg a hátsó karmai:

A következő képen a tollazatát céloztam bemutatni. Érdemes a farktollának megfigyelése is:

És végül a búvóhely, vagy éjszakázó hely (aki nem olvasta volna végig: teljes sötétség volt és havazott):

Zárásként talán annyit, hogy nagyon örültem a fakusznak, jó volt megfigyelni, sokat tanultam róla, nem bánom, hogy  más madár nem volt. 

Szemle

Tegnap beugrott, hogy van egy hely Dombóváron, ahová vissza szerettem volna menni madarász szemmel is. Szigeterdő névre hallgat. Ez egy park lényegében a város szélén. Célom az volt, hogy feltérképezzem a lehetőségeket, továbbá szerettem volna egy baglyot és egy ökörszemet lencsevégre kapni. Értesüléseim szerint itt élnek baglyok. Tegnap munka után figyeltem, hogy 4 óra után mennyi időm van fényképezni, meddig megfelelőek a fények. Sajnos nem valami sok, kevesebb, mint egy óra.
Ma munka után 16:00 kor pontosan elviharzottam munkahelyemről, és célba vettem a parkot.
Első hang, amire felfigyeltem, egy ökörszemé volt! Szuper, gondoltam jól kezdődik. Sajnos, mint észleltem, a parkot igen aktívan sportolásra használják, és elég sok futó volt. A bokros rész a kijelölt út mellett van, ezért nem tudtam az ökörszemet lefényképezni, sajnos nagyon megközelíteni sem. Szemeztünk egy darabig, csináltam egy távoli képet, de nagyon apró rajta. Továbbmentem, és a fák koronáját szemléltem. Bagoly egy sem. Rengeteg odút helyeztek ki a dombóvári madarászok. Láttam egy köztük egy kuvik, és egy nagyobb, talán macskabagolyra szabott odút is. De az énekesek is tavasszal biztosan találnak maguknak költőhelyet a sok odú közül. Csuszka hangjára lettem figyelmes. Láttam is egyszerre két darabot, de ők sem voltak fotózható távolságon belül. Egyikük egy fa odvában kutatott.
És megérkeztek kedvenceim: őszapók. Ők már bátrabbak voltak, bár a futók miatt ők is megtartották a tisztes távolságot.
Láttam még vörösbegyet, és több cinege fajt is.
Hazafele autót mostam, és amikor indultam a mosóból, az autó felett elröppent egy bagoly 17:40-kor. Ilyen nincs.
Úgy érzem sokszor visszalátogatok ide, sok lehetőséget rejt ez a park.