Guvat

Tegnap a tüskei horgásztó partján egy korom fekete csibét láttam a nádasba szaladni. Majd a fű közül csak egy hosszú csőr látszott ki, amit sikerült lefényképezni. A birding.hu-n segítséget kértem a határozáshoz. Kiderült, hogy egy guvathoz volt dolgom. Bár a csibét furcsának találták, ilyentájt nem nagyon lehetnek még. Elhatároztam, hogy ma visszamegyek és a csibéket megpróbálom lefényképezni.

Munka után, 18 órakor elmentem, lessátorral a hónom alatt,  felkerestem a tegnapi helyszínt. Gyaloglás közben eszembe jutott, hogy a sátor cövekjei a kocsiban maradtak. Sebaj, megoldjuk. Fűzfa ágakkal helyettessítettem.

A guvat elég hamar megjött, csak sajnos azon a részen, ahol vártam magas volt a fű, csak a feje búbja látszott ki.    

Ahol kevésbé volt fű, az fényképezés szempontjából hátrányos hely volt, mert a nap szemből, és alacsonyról sütött, ráadásul a háttér egy horgászstég volt. Készült sok kép, bár egyik sem valami jó, de jó volt megismerni ezt a fürge madarat, mellyel most találkoztam élesben először. Sajnos a csibe nem jött elő.

Mint egy tücsök

Tegnap munka után a tüskei halastónál kötöttem ki. Felállítottam a sátrat, majd 10 perc múlva elkezdett szakadni, összepakoltam. Elindultam a Szigeterdő felé, hogy megnézzem levágták-e a füvet. Mai napra egy sátras fotózást terveztem itt, a rozsdafarkús képekhez hasonló alacsony perspektívájú képet akartam készíteni az erdei pintyekről. A füvet levágták. Találkoztam Nagy Sándorral, a helyi MME Dombóvári Helyi Csoportjának vezetőjével, aki egy társával az odúkat ellenőrizték, hogy van-e bennük költés. Ha jól emlékszem 7 odúban fészkeltek széncinegék.

Este még kutattam a nyaktekercsek után, kíváncsi voltam itt vannak-e még. Meg is lett a pár, körülöttem hangoskodtak az ágakon.
Eljött az idő, a mai nap. Útnak indultam. Már az autóból hallottam a nyaktekercsek hangját, amikor a park mellé értem. A sátrat egy bokros rész mellett állítottam fel. De rosszul választottam ki a helyszínt. A futók, gyalogosok miatt nem jött egy madár se. Egy feketerigó közeledett, de egy sétáló miatt felrepült. Hamar elfogyott a türelmem, szétszedtem a sátrat, és eldöntöttem, elmegyek a tüskei tóhoz. Előtte még láttam egy nagy fakopáncsot, aki épp odút készített magának, szórta ki a forgácsot:

Itt az első madaram egy erdei pinty volt, aki elég közel engedett magához, de a kitett beszállóágra nem akart rászállni.

Amíg a erdei pintyre vártam, hogy rászálljon a számára kitett ágra, egy nádi tücsökmadár hangját hallottam meg. A hely ideálisnak tűnt, tudtam, hogy itt szem elég fog kerülni. Eddig az volt a gondom, hogy a nagy nádasban elbújt előlem, lehetetlen volt róla képet készíteni. Most viszont olyan helyen szólt, ahol a kiszáradt nád el volt dőlve, pár szár állt csak fel. Elkezdtem hozzá  beszélni a telefonnal. Hamar meg is mutatta magát, szépen énekelt nekem. Sajnos nem mert közel jönni, túlságosan látható voltam. A különleges énekhangja meghallgatható itt:
nádi tücsökmadár hangja
A képek elég erős kivágással készültek:

Kudarc

Reggel ismét korán keltem, adni akartam még egy esélyt a tüskei helyemnek. Egész nap mellettem, felettem kb 1m-re énekeltek a barátposzáták, a csilpcsalpfüzike és néhány függőcinege, de egyik sem akart a beszállóágakra rászállni. Szerintem kicsit közel tettem őket a leshez és nem szokták meg, valamit az egész délelőtt köröző barna rétihéják miatt nem nagyon mertek kijönni a biztonságot nyújtó bokrok közül. Egyedül egy szajkó szállt rá, hirtelen ledermedtem, mozdulni sem mertem, ilyen közel még sosem jött ez a félénk madár. Persze képet nem készítettem róla. A sikertelenség után kép nélkül összecsomagoltam és elmentem a Szigeterdőbe.
A lesemről egy kép:

Szigeterdő:
Csuszkás képet akartam és elsőre sikerült a csuszkát végigvezetnem a fának pontosan azon a részén, ahol szerettem volna. Állványon volt a gép, nagyon mozogni sem mertem (itt már álcám sem volt, 2-2.5 m-re volt tőlem). Sajnos a tipikus csuszka pózos képnél a feje életlen lett:

A többi viszonylag tűrhető lett, bár a háttéren és megvilágosításon még javítani kell legközelebb, meg persze a kiégett foltokon:

Ezt a csuszkás akciót legközelebb megismétlem, remélem a mostani hibáim ismeretében jobb képek lesznek. De minden esetre jó érzés volt, hogy elsőre ott ugrált, ahol kellett.
Egyszer csak elrepült felettem a zöld küllő, szokásához híven most se nagyon engedett magához közel, hamar továbbállt.

Rengeteg erdei pinty volt mindenütt, szerettem volna róluk egy talaj menti képet készíteni, de akkora volt a fű, hogy csak a fejük teteje látszott ki, de az is csak akkor, ha figyeltek. Szóval ők előbb elrepültek, minthogy én észrevettem volna őket.

Egyik bokorsor közelében érdekes hangot hallottam. Mintha a zöld küllő lenne, de mégse teljesen. Először fiókákra gyanakodtam, hogy a talajon kérik a táplálékot szüleiktől, de ezt hamar elvetettem, ahhoz még korán van, meg ezt akkor sem egy bokorban tennék. Tudtam, hogy ismerős a hang. Biztos voltam benne, hogy a telefonomon rajta van. Sok madár nem jöhetett szóba, csakis egy: nyaktekercs. És lám-lám, ő volt az, válaszolt minden egyes "szóra". Előcsalogatni persze nem sikerült. 

A rigók már a fészkükön ültek, többet is láttam a faágak elágazóiban. Egyik énekes rigó nejlon szatyordarabkákat is használt a fészkéhez. 

A következő körömben, amikor arra mentem, már nem ült a fészken. Körülnéztem és a földön keresett némi táplálékot magának:

Csilp-csalp

Reggel 4:40-re terveztem az ébredést. Ehhez képest 4:35-kor már az autóban ültem. Valahogy nem tudtam aludni. Célba vettem a tüskei horgásztavat, hogy tesztelhessem a lessátrat, mely a héten jött meg. Előző napokban munka után voltam kiválasztani a helyszínt, kicsit alakítgattam, és fényvisszaverő fóliákat helyeztem el, hogy megtaláljam sötétben a helyem.
Reggel  nagy köd fogadott a tóparton, meg persze nagy sötét. 2.5 km-t gyaloglás várt rám, rengeteg cuccal. Amikor megláttam az első fényvisszaverő fóliát, már örültem: közel vagyok. A fóliák jól szolgálták céljukat, már 50 méterről láttam, pedig a köd miatt 10-15 m látótávolság volt. Az időzítésem jó volt, amikor mindennel elkészültem, akkor kezdett világosodni. Rengeteg madár szólt mellőlem. Egyik rászállt a sátor tetejére, és onnan énekelt. Gondoltam jó napom lesz. Sajnos nem így volt. A közelben tanyázó barna rétihéják miatt a madarak nem nagyon akarták elhagyni a bokros részt. Meg a csalogató eledelt sem volt idejük megszokni, tegnap este helyeztem ki.  Egyedül egy csilpcsalpfüzike szórakoztatott.
Tíz óra környékén meguntam a madár nélküli ücsörgést, és továbbálltam.
Ezen kívül csak láttam:
- barátposzáta
- nádi sármány
- nádi tücsökmadár
- ökörszem

A készült képek közül pár:

Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)

A barna rétihéják is sokat köröztek:

ui: ahhoz képest, hogy nem akartam írni, elég hosszú lett. Pedig megpróbáltam rövid lenni.

Konda-völgy

Esős, szürke, szomorú vasárnap. Ezzel jellemezhetném a mai napot. Délelőtt elindultam Dombóvárra, a tüskei horgásztavat körbesétálni. Először egy fekete harkály pár tűnt fel, nagyon meglepődtem. Sajnos, amire a közelbe érhettem volna egy biciklis elkergette őket. Persze a tudta nélkül. Egy nádas részhez értem, ahol függőcinegéket csalogattam magamhoz. Elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy nem túl gyakori madár. Van olyan kép is, amin 5 db madár van. Láttam még barna rétihéjákat, nádi sármányt (kösz Gergő a határozást), csilpcsalpfüzikét, 5-6 sárgafejű királykát, fakuszt, tőkés récéket, élő és egy döglött bütykös hattyút, őszapókat, sok vörösbegyet.
A képek nem valami élesek, elég erős kivágást kellett alkalmazni és hiányzott a képstabilizátor. Jövő héten megjön a "lessátram" és megpróbál róluk   szebb képeket készíteni.

Függőcinege (Remiz pendulinus):

Barna rétihéja (Circus aeruginosus) [öreg hím]:

Nádi sármány (Emberiza schoeniclus):

Madármegfigyelő torony:

Fekete harkály a távolból fán, és levegőben. Valamint a rá utaló nyomok