Tegnap munka után a tüskei halastónál kötöttem ki. Felállítottam a sátrat, majd 10 perc múlva elkezdett szakadni, összepakoltam. Elindultam a Szigeterdő felé, hogy megnézzem levágták-e a füvet. Mai napra egy sátras fotózást terveztem itt, a rozsdafarkús képekhez hasonló alacsony perspektívájú képet akartam készíteni az erdei pintyekről. A füvet levágták. Találkoztam Nagy Sándorral, a helyi MME Dombóvári Helyi Csoportjának vezetőjével, aki egy társával az odúkat ellenőrizték, hogy van-e bennük költés. Ha jól emlékszem 7 odúban fészkeltek széncinegék.
Este még kutattam a nyaktekercsek után, kíváncsi voltam itt vannak-e még. Meg is lett a pár, körülöttem hangoskodtak az ágakon.
Eljött az idő, a mai nap. Útnak indultam. Már az autóból hallottam a nyaktekercsek hangját, amikor a park mellé értem. A sátrat egy bokros rész mellett állítottam fel. De rosszul választottam ki a helyszínt. A futók, gyalogosok miatt nem jött egy madár se. Egy feketerigó közeledett, de egy sétáló miatt felrepült. Hamar elfogyott a türelmem, szétszedtem a sátrat, és eldöntöttem, elmegyek a tüskei tóhoz. Előtte még láttam egy nagy fakopáncsot, aki épp odút készített magának, szórta ki a forgácsot:
Itt az első madaram egy erdei pinty volt, aki elég közel engedett magához, de a kitett beszállóágra nem akart rászállni.
Amíg a erdei pintyre vártam, hogy rászálljon a számára kitett ágra, egy nádi tücsökmadár hangját hallottam meg. A hely ideálisnak tűnt, tudtam, hogy itt szem elég fog kerülni. Eddig az volt a gondom, hogy a nagy nádasban elbújt előlem, lehetetlen volt róla képet készíteni. Most viszont olyan helyen szólt, ahol a kiszáradt nád el volt dőlve, pár szár állt csak fel. Elkezdtem hozzá beszélni a telefonnal. Hamar meg is mutatta magát, szépen énekelt nekem. Sajnos nem mert közel jönni, túlságosan látható voltam. A különleges énekhangja meghallgatható itt:
nádi tücsökmadár hangja
A képek elég erős kivágással készültek:
