Óév búcsúztató füles

Régóta terveztem már a fülesbaglyok fotózását. Sokszor láttam a les környékén őket hajnalban és este is. Gondoltam, hogy meg kellene próbálni. Pechemre egyik vaku akksi szettje még szürkület előtt lemerült. Úgyhogy csak egy vaku állt rendelkezésemre. Féltem, hogy az is megadja magát, de szerencsére kibírt még pár órát. 

Előző estéken kimentem a leshez pár apró módosítást végezni, akkor a telihold nagyon jó fényt adott. Bíztam benne, hogy most is velem lesz a hold, de annyira sötét volt, hogy még a beszállót sem láttam. Néha villantanom kellett, hogy lássam mi újság a beszállón. Láss csodát, ott volt! Persze nem ott, ahová a fókusz állítottam, ezért elég sokszor el kellett sütnöm a vakut, mire valamilyen szinten éles lett a fotó. Persze ezt kint el sem tudtam dönteni az lcd alapján. Itthon a gépen válogatva szerencsére találtam pér éles képet!

Boldog új évet mindenkinek!

Erdei fülesbagoly:

Vércse a helyén

A tegnapi dologból tanulva most sikerült elérnem, hogy a vércse oda szálljon, ahová kell. A beszállóra csak egyszer repült (véres lábakkal /pocokvér), a les tetején többször is volt. Egyszer majd fél órát is eltöltött ott. Tollászkodott, tornáztatta szárnyait. Persze bosszankodtam, hogy miért pont ott csinálja? De beletörődtem, örültem, hogy egyáltalán ott van.

(Akik használják a kis képfeldolgozó programomat, azoknak üzenem, hogy van egy kis frissítés hozzá. Részletek az oldalán)

Vércse ismét

Kíváncsi voltam, hogy a vércse látogatása állandó lesz, vagy csak egyszeri alkalom volt. Ezért ma reggel korán kiültem. A vércsét már napfelkelte közben megláttam, ahogy egy villanypásztor oszlopon ült. Egy kékes rétihéja közelített a leshez. A röpképe alapján ismertem meg, olyan mint egy részeg, aki a kocsmából lép ki :) Egy éve ezt a madarat is szerettem volna a beszállóra ültetni, de sajnos ez nem jött össze. Idén is láttam 1-2x már, de ám se hederített. Amikor a vércse felett repült el, akkor a vércse vetélytársat látott benne és elkergette a vadászterületéről. Kicsit bosszankodtam, de a vércse később kárpótolt.

A lenti nyílásnál volt a gépem, mert nagy kócsagok kezdtek a látóterembe gyalogolni. Már hajoltam volna le én is, amikor megláttam, hogy a vércse landol a les tetején. A gépet gyorsan visszatettem az állványra, majd a madár a beszállóra szállt. Sajnos oda, ahová nem szerettem volna. Pont oda szállt, ahol az erősítése van a beszállónak, ezért úgy kellett komponálnom, hogy a madár képzeletbeli farkát levágtam. Remélem az újabb képeken már sikeres lesz a megoldásom és jó helyre ül be. Egy darabig elüldögélt előttem, majd nekiállt tollászkodni. Sokszor kémlelte az eget is. 

Délelőtt még volt két darab lesre szállása, de sajnos csak a tetőre ült. Félelmetes volt, ahogy landolt az orrom előtt az osb lapra. Levegőt sem mertem venni. Hosszú ideig ült a fejem felett, a farktolla lelógott, néha 1-1 szárnyvége is. Ebből arra következtettem, hogy ott is tisztította tollait. Majd jött két ölyv és elrepült. 

Később a kócsagok is lőtávolon belül kerültek. Készült is róluk néhány fotó. Nem gondoltam volna, hogy az első közeli kócsag képek a ragadozós lesből készülnek majd.

Az énekes etetőn megy az élet ismét. Meglepetésemre egy csicsörkét is láttam, ami vonuló faj.

Vércse

Reggel az ölyves leshez érve azt tapasztaltam, hogy az énekeseknek kihelyezett napraforgó mind elfogyott. Kb. 10 kilónyit vihettem egy hete ki nekik. Ez jót és rosszat is jelenthet egyszerre. Biztos, hogy a héten sok madár volt a les előtt és egyben előfordulhat, hogy a madarak az üres etető tálcát látva tovább léptek a lesemtől. Nem tudtam, hogy lesznek-e vendégeim egyáltalán. Feltűnt az is, hogy az etető alatt megjelent jó pár egér/pocok járat és a beszállómon megjelent sok ragadozó ürülék. Ez viszont jót jelenthet.

Még nagyon sötét volt, amikor két ölyv átrepült a les felett és a mögöttem lévő fára repült. Azt kívántam magamban, hogy még várjanak kicsit a húsra repülés előtt, mert nem lehet még fotózni, olyan sötét van. Vártak is, egy teljes délelőttöt. Egész addig láttam őket, amíg haza nem indultam. Néha elrepültek, majd visszatértek.

Énekes madarakat hiába vártam. Egyszer egy veréb csapat repült az etetőre de hamar tovább álltak. Talán a ragadozóktól félhetnek? Nem tudom, de sokszor hallottam a széncinegék és a pintyfélék hangját. 

Nagy kócsagok érkeztek már korán reggel a les előtti gyepre. Sajnos távol voltak, értékelhető kép nem készült.

Viszont a les elé szállt egyik régen (kb 1 éve) fotózott ismerősöm: a vörös vércse. Szinte minden lesezés alkalmával láttam, hogy a távolban szitált, de felém nem jött. Ma viszont 3x is elém ült, meg párszor a les tetejére. Nagyon jópofa volt, ahogy a beszálló tetejéről leste a pockokat. Ezt sajnos képek nem adják vissza. Kár, hogy a gépemen nincs videó mód. Egy alkalommal az énekeseknek fenntartott beszálló szilárdabb részére ült, így sikerült róla igen közeli fotót is készíteni.  

Végül is ma a memóriakártyán olyan madárral térhettem haza, amire nem is számítottam. Nagyon ürültem neki. Tartottunk kis felújítást is a lesen. A les teteje alatti fekete fóliát levettem, mert közé költözött egy pocok család és ezért Anita nem mert beülni velem. Nem semmi fészket építettek, valamint elég rendesen raktároztak el a napraforgóból :)

Talán egy kicsi fény még jobban feldobta volna a mai napot!

Decemberi eső

Szombaton volt egy kis időm a lesezésre. A kinti, ölyves lesre jutott a választás. Ónos esőt jósoltak a hétvégére, bíztam benne, hogy ez nem fog bekövetkezni. Reggel esőcseppek jelentek meg a szélvédőn, bosszankodtam magamban, hogy egész héten milyen jó idő volt. Még sötét volt, amikor a lesbe ültem. 

7 óra magasságában megérkezett az ölyvem! De sajnos még sötét volt, főleg az üvegen keresztül. 1/10-es záridővel sikerült csak képeket készíteni, azért sikerült 1-2 kép, amin nem mozdult be a madár.

Az énekesek is megjöttek közben, igaz az etetőre nem mertek rárepülni, amíg az ölyv ott volt.

Amint jóllakottan távozott, több száz madár lepte el az etetőt és az etető alatti területet. Hihetetlen, hogy milyen nagy hangja van a röptüknek ilyen közelről. Persze ehhez tömeg is kell. A múlt heti fotózáshoz képest feltűnt, hogy nagyon nyugtalanok. Sűrűn felrepültek. Először azt hittem, hogy egy karvaly szokott az etetőhöz. Ezt nem tudom biztosan, mert nem láttam. De a fotózás végeztével rájöttem, hogy mi riogatja a madarakat. Nemsokára leírom, előbb a többi gondolat. :)

Mezei verebek voltak a legtöbben, de már majdnem annyi zöldike van, mint veréb. Erdei és fenyőpintyek  is társultak hozzájuk. Ezen kívül cinegék jönnek még az etetőre, no meg két szajkó. Sok madárfaj van még, amiben bízok, hogy meglátogat. 

Az egész délelőttöt az eső jellemezte, de néha el is állt.

Amikor mennem kellett és kijöttem a lesből, akkor vettem észre, hogy egy nagy dagadt fekete macska kúszik a fűben. Elkergettem, de ez csak pillanatnyi megoldás volt... Valakinek van valami humánus ötlete, hogyan tudnám távol tartani a lestől?

Az otthoni lessel és a légpuskás barátunkkal kapcsolatban:

Nem volt időm a lesbe ülni, de többször hátramentem a kertbe, hogy látom-e a lövöldözős emberkét. Szerencséjére nem láttam, talán ebben a ramaty időben nem volt kedve a hobbijához. Köszönöm mindenkinek, aki tippet adott vele kapcsolatban! Remélem ha beszélek vele, akkor abba fogja hagyni...

Látlak...

Tegnap reggel első bosszúságot a nagy pára okozta. Azt hittem, hogy amire az ölyvek megjönnek, addigra a nap leviszi. De az első ölyv igen korán érkezett. Volt nálam egy fekete rongy, azzal törölgettem óvatosan az üveget. Az ölyv nem vette észre, amikor felém nézett megálltam. Törölgetés után viszont hamar elrepült. Nem értettem miért. Kis idő múlva megint megjelent, de ismét hamar elszállt. A pulóverem ujj részén volt egy fehér csík, ennek a mozgását láthatta, valamint a fejemet is biztosan látta. Erről akkor bizonyosodtam meg, mikor haza indultam, és benéztem kívülről. Egyszer párban érkeztek ugyan azok az ölyvek, amik az előző bejegyzésben voltak.

Az énekes madaras etetőt viszont még nem nagyon fedezték fel. Egyszer egy mezei veréb csapat lepte el a les tetejét. Az ajtó tetején van egy fél cm-es illesztési hiba. Ezen sorba ültek 5-6-an, majd benéztek a lyukon. Vicces látvány volt egymás mellett ez a sor: két láb, egy fej és így tovább.

Azért egy-két veréb a kesze-kusza beszállómra is ráült:

Szarka

Tegnap kivágtam egy alsó nyílást az ölyves lesen, hogy majd alacsonyabb nézőpontból is lehessen fotózni. Ma kiültem elég korán, hogy kipróbálhassam. Nagyon nem jött semmi sem a les elé, egy szarkán és egy gomba gyűjtőn kívül. A memóriakártyára sem került több kép ezen kívül:

Az alsó nyílást végül is ki sem próbáltam...

24 óra a halastavon

Tavasz óta nem voltam tó parti fotózáson, már nagyon hiányzott ez a hangulat. Egy ideje már hétvégente elkezdtem átépíteni a mobil lest. Sikerült az összeállítási idejét 5 óráról 1-1.5 órára redukálni :).

Pár hete Sanyi bá szólt, hogy Dombóváron az egyik halastónál sok réce és cankó faj van most. Elmentem akkor egy kis terepszemlére, már előre megálmodtam, hogy hol lesz a les. A nyári vízhiány meglátszik itt is, a tóban nagyon kevés a víz. Persze azóta esett, változott a vízállás kicsit, sokkal mocsarasabb a kiszáradt part. A sekély víz kedvez a vonuló madaraknak, akik rövidebb-hosszabb időre megállnak az ilyen helyeken feltöltődni. 

Tegnap délután eljött az indulás ideje. Eredetileg 2 éjjelt töltöttünk volna kint a terv szerint, de másképp alakult. Amikor a töltésre értünk, 4 db rétisas szállt el a fejünk felett. Jó nagy ricsajt csaptak. 

Első nagy ellenfél a nádas volt. kb 10 métert kellett benne megtenni, de ötletesen megoldottam. A les helye gyakorlatilag véletlenszerűen lett kiválasztva, mert a kiszáradt parton (150-200 m kb.) bárhol megjelenhetnek a parti madarak. A lesépítés tényleg gyorsabban ment, nagyon egyszerű volt összeállítani kettőnknek. Aznap nem fotóztunk, mert későn értünk már ki, a madarak nem jöttek vissza időben. 

Reggel -amikor felkeltem- az összes üveg párás volt. Próbáltam javítani a szellőzésen, de végül is az egyik üveget kivettem, mert amúgy is gyengíti a fény erősségét, abból meg reggel nem sok van. Szóval reggel álcaháló került az ablak helyére. Madarak nem akartak jönni, balra és jobbra is nagyobb madártömeg volt látható. Egyszer csak mozgást vettem észre. Cankók sziluettje jelent meg, de nem is akármennyié! 50 feletti létszám lehetett és egyenesen felénk tartottak. Persze a leshez normális közelségbe nem jöttek, megtartottak egy biztonsági sávot :)

Egy autó elment a töltésen, persze minden madár elszállt. Gondoltam megérdemlünk egy egészségügyi szünetet és úgy gondoltam, hogy órákat kell várnunk, hogy visszatérjenek a madarak, de ez nem így történt! Amint visszaültünk a lesbe a madarak is lassan megjelentek, de most nagyobb számban, mint előtte. Volt nem sokkal mellettünk egy kb. 20 egyedből álló bíbic csapat is. Szerencsére az egyik elég közel merészkedett. Délután átgondoltam a másnapi elintézni valókat és úgy döntöttem, hogy haza megyünk, így is tartalmas, madarakban gazdag nap volt. Amikor a töltésről gurultunk ki, az autó órája ugyan annyit mutatott pár perc elteltével, mint egy nappal ezelőtt, az érkezéskor. Tehát 24 óra...

Füstös cankó:

 Dankasirály:

Bíbic:

A alábbi képeken lévő récefajnál elfogadok egy kis segítséget. Először kanalasra gondoltam, de csörgőre változtattam tippemet:

Pajzsos cankó:

Összegezve szuper nap volt. Rájöttem, hogy nem kell kilómétereket utazni egy ilyen kint alvós mocsaras fotózásért. 

A nap során rájöttem, hogy mennyivel jobb lenne, ha lenne egy 300, vagy egy 400mm-es objektívem,  bár lehet az is elég lett volna, ha kicsit bátrabban közelebb viszem a lest a vízhez :)