2011. február 27., vasárnap

Etető II.

A hétvégén ismét jutott idő egy kis lessátras etető fotózásra. Elég hideg volt, a hó is esett kicsit, az idő eléggé borult volt. Sok madárra számítottam, mivel az előző napi extra adag naprafogót szőrén-szálán eltűntették.
Az etetőt is feldobtam kicsit. Szombaton Anitával a Mecsekben túráztunk (ahol megláttuk első fekete harkályunat) és én céltudatosan mohás ágakat, gallyakat is kerestem. A vissza úton megláttam egy nagy mohás tuskót. Könnyen kijött a helyéről, de elég nehéz volt 5 km-en keresztük cipelni. Felváltva vittük. Megérte, mert nagyon jól felöltöztette az etetőt.
Nagy élet volt, folyamatosan rájártak a kitett napraforgóra, és dióra. Volt amikor egyszerre 8-9 madár volt rajta, de átlagban 3-4 biztos volt.  Főként kék-, szén- és fenyvescinege, valamint fenyőpinty. Amikor a dió a végét járta, látványos harcokat adtak elő. Érdekes módon a fenyvescinege elkergette a nála jóval nagyobb széncinegét. Egy csuszka két alkalommal is berepült, nagyon jó helyre, de sajnos, mire ráforgattam az objektívet, elrepült. Így jártam egy meggyvágóval is, akit viszont először láttam az etetőn. Legközelebb megpróbálom ezt a fajt csalogatni. Érdekes módon az erdei pintyek nem jöttek fel az etetőre, hanem egy pár méterre lévő bokor aljában a borostyán között keresgéltek. A nap folyamán a barátcinegéket hiányoltam, összesen két alkalommal láttam az etetőn őket.
1130 képet készítettem, ebből párat felteszek, fajonként rendezve.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)











Fenyvescinege (Parus ater)









Őszapó (Aegithalos caudatus)



Szégyenlős őszapó:

Kék cinege (Parus caeruleus)









Széncinege (Parus major)










A mezei veréb csak az etető mellett a fűben kereste táplálékát, fel nem jött:

A dióért folytatott harc egyik pillanata:

Végül két kép az etető "életéről":




2011. február 21., hétfő

Etető

Hétvégén ismét "lessátras" fényképezésé volt a menetrend. Egész héten beszálló ágak után kutattam, szereztem 4 fenyő ágat, ami ideális lett volna. Szombaton egy parkban pedig észrevettem egy különleges fenyőt, mely egyből elnyerte tetszésemet. Vasárnap reggel 7 óra előtt kicsivel felállítottam a sátrat, mely a kék színével kicsit kilógott környezetéből. Féltem is, hogy nem lesz egy madár se, mert félnek tőle. Délelőtt nem igazán jöttek, 1-2 cinege látogatott meg. A szomszédban (ahol rendszeresen etetik őket, zavarás nélkül) sem voltak madarak. Délután egyszer csak megindultak. A szomszédban fa hasogatás hangja hallatszott. Gondoltam vége, most már nem lesz madaram, elkergették őket. De ez pont ellentétesen alakult, mivel a náluk fogyasztó madarak hozzám jöttek át. A beszálló ágat sajnos nem vették igénybe. Vagyis csak a fenyő részét nem. Azt az ágat, amire a fenyőt rögzítettem, előszeretettel használták. A fenyőre csak egy kékcinege mert rászállni.
A nap folyamán széncinege, barátcinege, kék cinege, fenyves cinege, volt a vendégem, meglepetésemre 2 alkalommal egy csuszka is berepült némi dióért. Az udvar környékén tanyázó 2 őszapó egész nap ott tartózkodott. Volt olyan is, hogy egyszerre 4 madár evett az etetőn.





Végezetül egy-két kép a többi vendégről is, akik sajnos nem használták a fenyő ágat:








Köszönet Anitának, aki szinte egész nap nélkülözni tudott :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...