Invázió

Ma kipróbáltam az énekes madaraknál egy újabb dolgot, amivel közel tudom őket csalogatni. Bementem egy horgász boltba, vettem két adag csontit. Kitettem a napraforgó mellé egy tálba. A cinege félék egyet-egyet csíptek belőle, de különösebben nem érdekelte őket a sok-sok mozgó légylárva. Inkább a dió és napraforgó volt számukra a vonzóbb. Sok időt nem is töltöttem a sátorban délelőtt. Délután amikor visszamentem láttam, hogy a csontik száma igencsak megcsappant. Egy csuszka elég közel repült hozzám, amikor az etetőben pótoltam a diót. Körbenéztem, több csuszka is volt a fákon. A sátorba ülve hamar megkezdődött a hajrá. A csuszkák meg voltak őrülve a csontiért, több is volt egyszerre az etetőn, olyan gyakran jártak vissza, mint a cinegék. Egy-egy alkalommal a csőrükben 6-7 csonti lehetett, amikor elrepültek. Sajnos kép nincs róluk, mert még nem volt kirakva függőleges beszálló a számukra. A vízszintes beszállóra is ráültek kétszer, amikor ott voltam, de sajnos lekéstem, gyorsak voltak. Következő alkalommal biztos ki lesz téve számukra egy függőleges mohás ág, amin jól mutathatnak. A vízszintes beszállóra való "felültetésre" is kitaláltam egy módszert, majd kipróbálom azt is.

A szokásos madárfajok jöttek ma is. A tengelicek szabályosan megszállták az etetőt. A talajon kb 10 db volt, az etetőn 2-3. Semmi más madarat nem engedtek fel. Még a csuszkára is "zsizsegtek", de azokat különösebben nem riasztotta el. 

Amikor kijöttem a sátorból már csak minimális számú lárva maradt (kb 10 db), még mindig mozogtak, nem fagytak meg. Szóval kedves fotós társak, próbálkozzatok ezzel Ti is, szerintem működőképes dolog a csuszkáknál :)

Végül egy barátcinegés kép, amit a háttér miatt tettem fel :)

Etető - újabb vendégek

A hétvégén egy erdei kirándulás keretében gyűjtöttünk zuzmós beszállókat, amit gyorsan be is tettem az etető elé. Sok időt nem töltöttem itt, de így is nagy mozgás volt. A szokásos cinegék sokasága jött a napraforgóra, valamint végre ismét itt voltak az őszapók és a egy csuszka is. 

A csuszka sajnos rossz helyre szállt (egy drót volt a lábai alatt, amivel a zuzmós ágat rögzítettem a másik ághoz), ezért erősen ki kellett vágni, de gondoltam mutatóba jó lesz ez is.  

Közben most vettem észre, hogy a blogom két nap múlva lesz egy éves. Akkor kezdtem körülbelül a fotózgatást, remélem a látogatóim is látnak némi fejlődést az első képekhez képest.

Őszapó naplementében

Este 18 óra után füvet akartam nyírni. Előkészülődtem, és egy őszapó hangját hallottam meg. A hang a mi udvarunkból jött, befutottam a telefonért, fényképezőgépért. A lemenő nap fényeinél készítettem róla pár képet. Nagyon barátságos, szelíd volt. Igaz a kihelyezett aranyeső beszálló ágra nem sikerült ráültetni, mert sok fa van azon a helyen.

Csak röviden

Mai is munka után a Szigeterdőben kötöttem ki. Csuszkákat, meggyvágókat, ökörszemet, cinegéket (kék, szén, barát), erdei pintyeket, zöld küllőt, rigókat, vörösbegyet, és őszapókat láttam. Az őszapó szó szerint tojt rá, hogy fényképezem :)

Őszapó

A hétvégi képek közül felteszek 1-2 őszapót ábrázolót. Nagyon szelídek voltak, azt is tudom hol építik fészküket. Majd látogatom őket a tavasszal és remélem sikerül a fiókákról készíteni egymás mellett ülős képet :)

Tavasz

Véget ért az etetős időszak, most már tényleg megjött a tavasz. 

A hosszú hétvégén három élőhelyet látogattam meg. Az első a Deseda tó körül volt. Első madaraink őszapók voltak. Csapat helyett már párokat alkottak, akárcsak a tőkés récék. A fák koronáját kémlelve felfedeztünk egy mókust. Trükkös volt, megpróbált mindig a törzs ellentétes felére fordulni, mint ahonnan szemléltük. Aztán egyszer csak megunta, és felfutott a fa tetejére, és ágról-ágra ugrálva szép lassan otthagyott minket. Őszapó megfigyelés közben egyszer csak a víz felett elsuhant egy kék madár: jégmadár! Körülnéztem, és egy teljesen jégmadár költésre alkalmas területen voltam. 1-1.5 méter magas lösz partfal, víz fölé bedőlt fák, ágak. Kicsit vártam, és megláttam még egy példányt. 

Elhatároztam, hogy a tavasszal visszalátogatok ide miattuk. Persze ahhoz, hogy jó fotót lehessen róluk készíteni, eléggé fel kell készülni, ki kell alakítani helyet hozzá, amit meg kell szokniuk. Ezt követően egy nagy fakopáncs hím dolgozott egy odú mellett, nem zavartatta magát, hogy fényképezem. 

Másnap egy iskola parkjában voltam, ahol már régóta hallom a zöld küllő kiáltását. Miattuk mentem el. Meg is találtam a párt, de olyan közel nem tudtam hozzájuk menni, hogy normális képet tudjak készíteni. Majd legközelebb.. Megfigyelhettem egy nagy fakopáncs pár nászát, párválasztási rituáléját. Itt nagyon sok madarat láttam, köztük csuszkák, meggyvágók, és egy fakusz.

Ma pedig lakhelyem közelében néztem szét. Őszapókat, ökörszemet, házi rozsdafarkút láttam. Valamint felfedeztem egy helyet, ahol remélem idén megtelepednek a gyurgyalagok, parti fecskék.

  

Etető II.

A hétvégén ismét jutott idő egy kis lessátras etető fotózásra. Elég hideg volt, a hó is esett kicsit, az idő eléggé borult volt. Sok madárra számítottam, mivel az előző napi extra adag naprafogót szőrén-szálán eltűntették.

Az etetőt is feldobtam kicsit. Szombaton Anitával a Mecsekben túráztunk (ahol megláttuk első fekete harkályunat) és én céltudatosan mohás ágakat, gallyakat is kerestem. A vissza úton megláttam egy nagy mohás tuskót. Könnyen kijött a helyéről, de elég nehéz volt 5 km-en keresztük cipelni. Felváltva vittük. Megérte, mert nagyon jól felöltöztette az etetőt.

Nagy élet volt, folyamatosan rájártak a kitett napraforgóra, és dióra. Volt amikor egyszerre 8-9 madár volt rajta, de átlagban 3-4 biztos volt.  Főként kék-, szén- és fenyvescinege, valamint fenyőpinty. Amikor a dió a végét járta, látványos harcokat adtak elő. Érdekes módon a fenyvescinege elkergette a nála jóval nagyobb széncinegét. Egy csuszka két alkalommal is berepült, nagyon jó helyre, de sajnos, mire ráforgattam az objektívet, elrepült. Így jártam egy meggyvágóval is, akit viszont először láttam az etetőn. Legközelebb megpróbálom ezt a fajt csalogatni. Érdekes módon az erdei pintyek nem jöttek fel az etetőre, hanem egy pár méterre lévő bokor aljában a borostyán között keresgéltek. A nap folyamán a barátcinegéket hiányoltam, összesen két alkalommal láttam az etetőn őket.

1130 képet készítettem, ebből párat felteszek, fajonként rendezve.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Fenyvescinege (Parus ater)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Szégyenlős őszapó:

Kék cinege (Parus caeruleus)

Széncinege (Parus major)

A mezei veréb csak az etető mellett a fűben kereste táplálékát, fel nem jött:

A dióért folytatott harc egyik pillanata:

Végül két kép az etető "életéről":