Etető 03.17.

Visszadátumozott bejegyzést hozok, mert nem volt időm közzétenni a képeket.

Az etetőt már elvettem a les elől, mert megjött a tavasz. Az itatót készültem visszahelyezni, amikor hétvégére visszatért a tél!

Így az etető került vissza. Rég ültem ebben a lesben, de most valami mégis csak vonzott. Egy erdei szürkebegy. Persze az etetőre nem szállt, csak az etető mellett lévő metszett ágak kupacában üldögélt. 

Helyette töltök fel egy szén- és egy kék cinege fotót. A háttérben lévő havat ellapátoltam fotózás előtt, hogy ne fehér legyen a háttér.

Két új faj az itatón

Múlt hétvégén kitettem egy korhadt faágat a les elé azért, hogy majd fakopáncsok szállnak rá. Fúrtam az oldalába pár lyukat, amibe diót tettem. Egész héten minden nap elfogyott a dió, egyik lyuk alatt egy új is készült, persze nem fúró által. :) Anita nagy gondossággal pótolta a dióbelet, vártuk már a hétvégét. Ezen a szeles, hideg reggelen reggelen csak egyedül ültem ki. Hamarosan le is bukott a dió tolvaj!! Egy széncinege ette a dióbelet.. Fakopáncsot nem láttam, igaz csak 10 óráig ültem kint. 

Hétről-hétre egyre több madarat lehet látni, hallani. Meglátszik ez az itató környékén is. Egyik új faj egy szajkó volt, amit eddig csak a távolból láttam, nem merészkedett közelebb. Most meg az üvegtől épp az objektív fókusztávolságán belül leült inni. Fantasztikus volt így karnyújtásnyira ez a madár! A másik új vendég egy barátposzáta volt, aki pont túl erős fény mellett szállt le, nem lettek valami jók a róla készült képek..

Ezen kívül a szokásos felhozatal jelentkezett. A tengelicek már eszik a dekoráció levelét :)

Barátposzáta - Sylvia atricapilla

Szajkó - Garrulus glandarius

Tengelic - Carduelis carduelis

Zöldike - Carduelis chloris

Tengelic - Carduelis carduelis

Zöldike - Carduelis chloris

Kék cinege - Parus caeruleus

Meggyvágó!

Ma reggel megérte kiülnöm a lesbe. Sose látott madármennyiség fogadott.

A les előtt megszámlálhatatlan mennyiségű tengelic és zöldike, 5 db csicsörke, kb 15 erdei pinty. Egyszer egy szajkó is a közelbe jött, de csak a fűben ült. A földön megláttam egy füzikét, nem tudom pontosan milyen lehetett. Egyszer csak egy meggyvágó hím ült az etető részre. Hamar jött a többi társa is. Sajnos csak egy tojó ült a beszállóra. Egyszerre 7-8 meggyvágó volt előttem, hímek, tojók vegyesen. Már teljesen átvedlettek, gyönyörű színük volt a hímeknek. No meg a csőrük. :) Érdekes volt ennyit látni egyszerre. Télen is jöttek néha, de csak 1-1 példány.

Az itatót is egyre sűrűbben használják a madarak, aminek nagyon örülök! Nemrég feltuningoltam az itatót egy csöpögtetővel, hátha felkelti a figyelmüket.

Továbbá itt van két tengelic kép, de már csak az érdekesség kedvéért. Nem valami jók, ma készült ennél jobb is, de nem teszek fel, mert lassan át lehetne keresztelni a blogot "tengelices képek"-re. :)

Itt ez a madár fűszállal a lába köré tekeredve szállt fel az ágra:

Néhány lopott pillanat

Az udvarban lévő les elé egy itatót is telepítettem. Még van kint napraforgó is, bár lassan abba kell hagyni az etetést. Leginkább pintyek jönnek mostanában. Az itatót is úgy terveztem, hogy nem fürdős képek készülnek majd, hanem sima beszálló ágas. A víz csak csalogatásra lesz használva.

A következő képeken lévő madarakon kívül a talajon mozgott egy csicsörke, két fenyőpinty és pár erdei pinty.

Pózoló tengelic

Röpke bejegyzés lesz, azt hiszem. Itt van két kép egy pózolós tengelicről és egy kenderikéről, aki épp a havon keresgél táplálék után. A tengelic alatt lévő növény adott egy ötletet, megpróbálom legközelebb kivitelezni.
Az etetőn tartózkodik jelenleg egy nádi sármány is. Sajnos állandóan olyan helyen van, ahol van valami zavaró tárgy is.

Új vendégek az etetőn

Miután hazaértem az ölyvektől, kis melegedés után beültem kicsit az énekesmadarak etetőjénél felállított lessátorba. Az első pár percben semmi sem történt. A gépbe sem néztem, általában a repülés hangjára figyelek fel, akkor tudom, hogy megindul az élet. Egyszer csak belenéztem a keresőbe és egy számomra ismeretlen madár tűnt fel benne. Egy kenderike. És pont a beszállón ült. Eddig erre az ágra egyik madár sem nagyon akart felülni. Majd leugrott a napraforgóra és akkor láttam meg, hogy többen is vannak. A tengelicekkel mozogtak együtt. A hideg és a hó sok madarat vonz most az etetőkhöz. Ismét láttam fenyvescinegét, fenyőpintyet. Az erdei pintyek is egyre többen vannak az etető alatt. A pintyekkel sok zöldike is érkezett, de ők csak az etető tálcára szálltak.

A hím kenderike is lent mozgott, ezért lefeküdtem a földre. Sajnos ekkor nem jöttek. De viszont jött egy vörösbegy, akit az udvarban sokszor láttam, de az etetőn egyszer sem. A csuszkának kitett ágra rászállt, de hát én meg alul voltam :) Elszalasztottam, de a kenderikés élmény mindennél többet ért. Remélem sokat látom őket itt.

Etető - újabb vendégek

A hétvégén egy erdei kirándulás keretében gyűjtöttünk zuzmós beszállókat, amit gyorsan be is tettem az etető elé. Sok időt nem töltöttem itt, de így is nagy mozgás volt. A szokásos cinegék sokasága jött a napraforgóra, valamint végre ismét itt voltak az őszapók és a egy csuszka is. 

A csuszka sajnos rossz helyre szállt (egy drót volt a lábai alatt, amivel a zuzmós ágat rögzítettem a másik ághoz), ezért erősen ki kellett vágni, de gondoltam mutatóba jó lesz ez is.  

Közben most vettem észre, hogy a blogom két nap múlva lesz egy éves. Akkor kezdtem körülbelül a fotózgatást, remélem a látogatóim is látnak némi fejlődést az első képekhez képest.

Most is csak cinegék

Kiültem egy órára, de most is csak a szokásos felhozatal volt: szén-, kék-, barátcinege, tengelic. A beszállóra csak a széncinegék ültek fel. A szomszédos bokorból egy ökörszem hangja hallatszott.
Most már igazán eshetne egy kis hó...

Szén és barát, a két jó barát

Reggel a ragadozó madaras lesben kezdtem. Egy élménnyel gazdagodtam, de képpel nem. Unalmas perceimet töltöttem, egyszer csak az üvegtől 40 cm-re suhant el a vörös vércse, aki a fejem fölé landolt és ott ücsörgött a les tetején, nem láttam mit csinált. Olyan hirtelen történt mindez, hogy igazából csak a szétnyitott farktollazata és annak mintázata van előttem.

A kékes rétihéja - ami miatt kimentem- nem jelentkezett. Amikor meguntam és kijöttem a lesből, megláttam, nem is volt messze, de már nem ütem vissza, mert meglátott ő is. Majd talán ha hó lesz ismét sikerül őt is "becserkészni".

Hazamentem az énekesmadaraimhoz. A beszállót ki kellett cserélni, mert a szúrós fenyőág nem nagyon tetszett nekik, inkább kihagyták a landolási rituáléjukból. Csak széncinegék és egy barátcinege jött az a kb 1 óra alatt, amit a sátorban töltöttem. Érdekes dolog, amit mondani szoktak az etetős fotózásról (két ember kell - egy aki beül a lesbe, egy pedig elmegy, hogy a madarak azt higgyék mindenki elment, tiszta a levegő) nálam nincs nagyon rá szükség. Amint beülök a sátorba, elkezdem a lábakat kinyitni, az objektívet kidugni a nyíláson, már ott vannak a cinegék az etetőn, ami a nyílástól max. 2 méterre van. 

Sajnos ebben az etetős szezonban még nem láttam fenyvescinegét és őszapót sem az etetőnél, remélem ők is előkerülnek majd. 

Tengelic!

Régóta szeretnék erről a madárról képet készíteni, de eddig sose jött össze, valami zavaró elem mindig volt a képben. Mostanában szerencsére rájárnak az etetőre. Ma is így történt ez. Cinegéket láttam egész nap, de valahogy ők is kikerülték a kitett ágat, mint hogy ráüljenek. Aztán tengelicek hangját hallottam. Egy beleült a napraforgó közepébe és egy madarat sem engedett leszállni, amíg táplálkozott. Érdekes hangot ad ki eközben, már volt szerencsém korábban is megtapasztalni. Gondoltam eljött ez én időm, most biztos leülnek elém a cinegék. Szerencsére egy tengelic jelent meg a keresőben. Több kép nagyon nem is készült. Mostanában végre énekes madár is kerül a blogba, mert ahogy nézem igen csak a ragadozók kerültek a főszerepbe.

Láttam még egy csúnya daganattal rendelkező cinegét is, nem volt szép látvány.

Etetőnél - ősziesen

Tegnapi bejegyzésem folytatásaként kiültem reggel a lesbe és vártam az etetőre érkező vendégeket. A reggeli köd jót tett a háttérnek, nekem jobban tetszik, mint a tegnapi. Sajnos csak szén- és kékcinege szállt rá a beszálló ágra. De sebaj, nekik is örültem.
Az etetőt rajtuk kívül barátcinegék, tengelic valamint verebek látogatják egyelőre.

Kezdődik

Pár hete kitettem otthon a kertben az első adag napraforgót, szóval az etetős szezont megkezdtem. Eddig hagytam a madarakat, hogy megtalálják, valamint megszokják a helyet.
Elkezdtem terveket szövögetni, hogy milyen beszálló ágakat, és háttereket tegyek a madarak elé. Gondoltam kökényre, galagonyára, de ma mégis a választás a kecskerágóra esett. Reggel egy autónyi ágat szedtem és kihelyeztem a sátorral együtt az etető mellé, hogy holnap tudjak fényképezni. Nem is kellett nekik egy nap, mivel már ma ráültek az ágakra. Be is költöztem a sátorba egy fél órára. Ez idő alatt csak széncinege jött, de láttam ma barátcinegét, valamint zöldikét is.

Remélem holnap őket is sikerül elkapni, valamint remélem sikerült az ősz hangulatát visszaadni.

Etető II.

A hétvégén ismét jutott idő egy kis lessátras etető fotózásra. Elég hideg volt, a hó is esett kicsit, az idő eléggé borult volt. Sok madárra számítottam, mivel az előző napi extra adag naprafogót szőrén-szálán eltűntették.

Az etetőt is feldobtam kicsit. Szombaton Anitával a Mecsekben túráztunk (ahol megláttuk első fekete harkályunat) és én céltudatosan mohás ágakat, gallyakat is kerestem. A vissza úton megláttam egy nagy mohás tuskót. Könnyen kijött a helyéről, de elég nehéz volt 5 km-en keresztük cipelni. Felváltva vittük. Megérte, mert nagyon jól felöltöztette az etetőt.

Nagy élet volt, folyamatosan rájártak a kitett napraforgóra, és dióra. Volt amikor egyszerre 8-9 madár volt rajta, de átlagban 3-4 biztos volt.  Főként kék-, szén- és fenyvescinege, valamint fenyőpinty. Amikor a dió a végét járta, látványos harcokat adtak elő. Érdekes módon a fenyvescinege elkergette a nála jóval nagyobb széncinegét. Egy csuszka két alkalommal is berepült, nagyon jó helyre, de sajnos, mire ráforgattam az objektívet, elrepült. Így jártam egy meggyvágóval is, akit viszont először láttam az etetőn. Legközelebb megpróbálom ezt a fajt csalogatni. Érdekes módon az erdei pintyek nem jöttek fel az etetőre, hanem egy pár méterre lévő bokor aljában a borostyán között keresgéltek. A nap folyamán a barátcinegéket hiányoltam, összesen két alkalommal láttam az etetőn őket.

1130 képet készítettem, ebből párat felteszek, fajonként rendezve.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Fenyvescinege (Parus ater)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Szégyenlős őszapó:

Kék cinege (Parus caeruleus)

Széncinege (Parus major)

A mezei veréb csak az etető mellett a fűben kereste táplálékát, fel nem jött:

A dióért folytatott harc egyik pillanata:

Végül két kép az etető "életéről":