Etető III.

Hétfőn egy erdő mellett voltam kitűzni, és kiszemeltem magamnak pár mohás korhadt faágat. Feltettem az etetőre, egész jó összképet mutatott. 

Szombaton reggel 6:30kor keltem, 7kor már a lesben ültem. Elég nagy köd volt, de ez a hátteret szép szürkéssé tette. A madarak annyira nem voltak aktívak, mint a múlt héten, ezért 10 óra felé otthagytam őket. 

Délután ránéztem az etetőre és az nagyon sokan ettek. 15 óra környékén már nem volt benne napraforgó.

Elhatároztam, hogy vasárnap délután ülök ki.

Persze betegségem hátráltatott ebben. Vasárnap nagyon rosszul éreztem magam. Délután egy kicsit helyrejöttem, ki is mentem. A sátor felállítása után fél perccel ott volt az első madár: fenyőpinty. A szél a sátrat 2x is félig felborította, nem volt egyszerű ismét visszatenni  a helyére. A múlt heti aktivitással repkedtek, de fel kellett adnom, nagyon nem bírtam már. 

A madaraim a következők voltak: széncinege, kék cinege, barátcinege, fenyvescinege, fenyőpinty, mezei veréb. 

A végére egy kis csoportkép:

Etető II.

A hétvégén ismét jutott idő egy kis lessátras etető fotózásra. Elég hideg volt, a hó is esett kicsit, az idő eléggé borult volt. Sok madárra számítottam, mivel az előző napi extra adag naprafogót szőrén-szálán eltűntették.

Az etetőt is feldobtam kicsit. Szombaton Anitával a Mecsekben túráztunk (ahol megláttuk első fekete harkályunat) és én céltudatosan mohás ágakat, gallyakat is kerestem. A vissza úton megláttam egy nagy mohás tuskót. Könnyen kijött a helyéről, de elég nehéz volt 5 km-en keresztük cipelni. Felváltva vittük. Megérte, mert nagyon jól felöltöztette az etetőt.

Nagy élet volt, folyamatosan rájártak a kitett napraforgóra, és dióra. Volt amikor egyszerre 8-9 madár volt rajta, de átlagban 3-4 biztos volt.  Főként kék-, szén- és fenyvescinege, valamint fenyőpinty. Amikor a dió a végét járta, látványos harcokat adtak elő. Érdekes módon a fenyvescinege elkergette a nála jóval nagyobb széncinegét. Egy csuszka két alkalommal is berepült, nagyon jó helyre, de sajnos, mire ráforgattam az objektívet, elrepült. Így jártam egy meggyvágóval is, akit viszont először láttam az etetőn. Legközelebb megpróbálom ezt a fajt csalogatni. Érdekes módon az erdei pintyek nem jöttek fel az etetőre, hanem egy pár méterre lévő bokor aljában a borostyán között keresgéltek. A nap folyamán a barátcinegéket hiányoltam, összesen két alkalommal láttam az etetőn őket.

1130 képet készítettem, ebből párat felteszek, fajonként rendezve.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

Fenyvescinege (Parus ater)

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Szégyenlős őszapó:

Kék cinege (Parus caeruleus)

Széncinege (Parus major)

A mezei veréb csak az etető mellett a fűben kereste táplálékát, fel nem jött:

A dióért folytatott harc egyik pillanata:

Végül két kép az etető "életéről":