2011. május 31., kedd

Gyurgyalag a beszállón

Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy melyik a legszebb, legszínesebb madarunk. Az biztos, hogy a gyurgyalag az elsők között lenne. 
Munka után amikor hazajöttem, mondtam öcsémnek, hogy elmegyek a gyurgyalagokhoz. Kíváncsi volt ő is, de ő csak egy távcsöves megfigyelés erejéig marad, mert tanulnia kellett. 
Már 3 db gyurgyalagot láttunk repkedni, eggyel több mint egy hete. Megnézte azt a helyet is, ahova a beszálló ágat tettem. Felállítottam a sátrat, majd a következőt kérdezte: Azt gondolod, hogy ilyen közelre fognak hozzád jönni? 
Igen, én bíztam benne. Bár rengeteg magas akácfa van mellette, amit inkább használnak beszállónak, mint a talaj felett fél méterre lévőt, de azért bizakodtam. Első vendégem egy mezei veréb volt, sokat pózolt a beszállón. A legközelebbi bokron egy tövisszúró gébics figyelt. Én az objektívben a fa tetején ülő gyurgyalagokat figyeltem, amikor egyszer csak rászállt egy gyurgyalag az ágamra. Működik! Persze, amint az objektívet felé fordítottam egyből elrepült, de hamarosan vissza is tért. Ettől kezdve nem foglalkozott velem, eleinte csak velem szemben ült, de később már hátat is fordított, ami valamilyen szinten bizalmat jelent. Egyszer csak ketten is beültek. Egyikük csőrében valamilyen repülő rovar. Nászajándék! Át is adta párjának. Persze ez nem fért bele teljesen egy képbe, mert állóra volt állítva. Sajnos párzás nem volt, a hím tovább repült. Aztán egy szitakötővel jött egyikük, amit nagyon érdekes módon fogyasztott el. Meglendítette, feldobta a levegőbe, hogy a szitakötő feje a csőr felé nézzen, majd elkapta, és lenyelte. Erről sikerült egy sorozatot készítenem. Nagyon nyugodtak, talán ennyire nyugodt madárral még nem is találkoztam, nem zavarta őket az exponálás hangja, fél órákat képesek voltak egy helyben ülni. 




















2011. május 26., csütörtök

Cigánycsuk

Ma a Kapos partra mentem munka után, a barázdabillegetőt kerestem. Láttam billegetőt, de az, amelyik a múlt héten olyan barátságos volt, nem jött. Persze, amikor odaértem, észrevettem, hogy a fényképezőgép mindkét akkumulátora le van merülve, nem sokat bírnak.
Elmentem a csukokhoz, róluk próbáltam pár képet készíteni, de sajnos a beszállóra nem ültek rá.






2011. május 23., hétfő

Gyurgyalag!

Tavasszal találtam egy helyet lakásunktól 500 méterre, amire úgy gondoltam megfelel gyurgyalagok számára, és volt is rajta 3-4 üreg, melyet valószínűleg parti madarak vájtak. Reménykedtem benne, hogy idén is jönnek majd. Egy hete elmentem körülnézni, hátha megjelentek a gyurgyalagok. Már messziről hallottam bugyborékoló hangjukat, aminek nagyon örültem, és láttam is 2db-ot molnárfecskékkel együtt repkedni. A partfal felett elhelyeztem egy beszállóágat.
Ma elmentem ismét, abban a reményben, hogy nem csak költöző madarakat láttam, akik ott pihentek. Ott voltak, két darab gyurgyalag!
Felállítottam a sátrat a beszállóág mellett, nemsokára a fejem felett repkedtek, de a beszálló ágra nem akartak ráülni. Ha egy autó jött riadót fújtak, és odébbálltak, de visszatértek. Sokáig nem maradtam, mert nagy vihar jött, és a szél majdnem elfújta a sátrat.
Minden esetre nagyon örültem, remélem sikerrel költenek itt, és hamarosan többen is lesznek.






2011. május 21., szombat

Az elmaradt csuk

A tegnapi billegetős bejegyzésben említettem a cigánycsukokat, csak a képek maradtak el. Nem jöttek közel, sajnos erős kivágás, de ők maradnak, lesz még alkalom találkozni velük. Érdekességképp leírom, hogy miközben fényképeztem őket,  észrevettem egy tövisszúró gébics hímet az egyik bokron, és a cigánycsuk sokszor mellé szállt, nem zavartatták magukat, egy bokron ültek.

A tojó:

A hím:

2011. május 20., péntek

Billegető

Tegnap a Kapos partjára mentem munka után távcsővel, hogy van-e arra valamilyen érdekes madár. Rögtön egy cigánycsuk párt, majd 8 rozsdás csukot (valószínűleg vonulók) vettem észre. Nem sokkal később egy barázdabillegető került a figyelmem középpontjába.
Ma elmentem délután oda fényképezni, először a cigánycsukokkal kezdtem. Sajnos olyan közel nem merészkedtek, mint ahogy azt én szerettem  volna. Lessátrat használtam, árnyékban voltam, de nagyon meleg volt bent.Pár liter vizet leizzadtam, eredmény semmi. Átmentem a másik partra, ahol a billegetőt kerestem. Egy talaj közeli képet akartam róla készíteni, de valamiért félt a sátortól, nem ment le a földre. Kijöttem a sátorból, és a közeli zsiliphez mentem, felhúztam az álcaruhát, elindítottam a billegető hangját a telefonon. 5 mp múlva ott ült a zsilip korlátján. Először az exponálás hangja zavarta, majd megszokta, és nem foglalkozott vele. Ami érdekes, hogy velem sem. A földön ültem, már zsibbadt mindenem, fel kellett állnom. A billegető ezzel sem törődött. Egyre közelebb mentem hozzá. A mozgása forgató könyv szerűen volt megírva, mert a korláton ugyan azt a mozdulatsort adta elő minden alkalommal. elindult a korlát egyik végén és ment a másik vége felé. Én szembe álltam a korláttal, onnan fényképeztem. Elég sokszor el kellett ezt eljátszanunk de azért működött a dolog. Amikor a kezem már teljesen elzsibbadt, elmentem az állványért. Mikor visszaértem, a billegető ott várt. Sajnos a képeket csak utána néztem meg, és akkor láttam meg, hogy kiégett a fehér szín a madár fején.
Összegezve jól éreztem magam, hihetetlen mennyire bátor volt ez a kis billegető (1-1.5 méterre mozgott tőlem, nem zavarta az sem, hogy mozgok), kiről 1230 kép készült :)
.










2011. május 10., kedd

Guvat

Tegnap a tüskei horgásztó partján egy korom fekete csibét láttam a nádasba szaladni. Majd a fű közül csak egy hosszú csőr látszott ki, amit sikerült lefényképezni. A birding.hu-n segítséget kértem a határozáshoz. Kiderült, hogy egy guvathoz volt dolgom. Bár a csibét furcsának találták, ilyentájt nem nagyon lehetnek még. Elhatároztam, hogy ma visszamegyek és a csibéket megpróbálom lefényképezni.
Munka után, 18 órakor elmentem, lessátorral a hónom alatt,  felkerestem a tegnapi helyszínt. Gyaloglás közben eszembe jutott, hogy a sátor cövekjei a kocsiban maradtak. Sebaj, megoldjuk. Fűzfa ágakkal helyettessítettem.
A guvat elég hamar megjött, csak sajnos azon a részen, ahol vártam magas volt a fű, csak a feje búbja látszott ki.    
Ahol kevésbé volt fű, az fényképezés szempontjából hátrányos hely volt, mert a nap szemből, és alacsonyról sütött, ráadásul a háttér egy horgászstég volt. Készült sok kép, bár egyik sem valami jó, de jó volt megismerni ezt a fürge madarat, mellyel most találkoztam élesben először. Sajnos a csibe nem jött elő.


2011. május 5., csütörtök

Rozsdafarkú helyett

Pár hete ismét le szerettem volna fényképezni a rozsdafarkúakat, de valahogy nem akarnak közel jönni, ismernek már, tudják mire készülök. Kihelyeztem egy karót, elé pár orgona ágat, mögé egy kis tálcát, amin lisztkukac volt.
Meglepetésemre rozsdafarkú helyett egy hím széncinege ült fel a karó tetejére, persze neki is nagyon örültem.
Két alkalommal is felrepült, másodszor kicsit több időt töltött rajta. A rozsdafarkú pedig csak repkedett körülötte, nem érdekelte a dolog.
Persze a tervezett fűnyírás elmaradt.






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...