Vércsék a láthatáron!

Ez is egy visszadátumozott bejegyzés, sajnos nem volt időm előbb feltenni.

Mostanában azért ültem ki a lesbe, hogy lássam a vércsémnek sikerült-e párt találnia. Késve érkeztem és már messziről láttam, hogy a villanypásztor oszlopán egy vércse ül, de nem az, amelyik az eddigi fotókon szerepelt. Egy tojó! Végre!

A les közelébe nem jött, bogarakra vadászott oszlopról-oszlopra. Egyszer megjelent a hím. Úgy nekirepült a tojónak, mintha egy ellenséget akart volna elkergetni. Nem tudtam mire vélni, de azóta utána olvastam és ez az udvarlási szertartás része náluk. Ez után a hím a beszállómon landolt és görbe testtartással igen hangosan "kiabált". Majd tovább repült, párszor ismét beszállt és kiabált. Persze közben a távolban is ráült a villanypásztor oszlopaira ott is hangoskodott. A tojón nem láttam semmi érdeklődést. 

100...

A blog századik bejegyzéséhez érkeztünk. Mostanában nem sok időm volt a fotózásra, de azért néha akadt egy-egy fél órám a lesbe ülni. Az elmúlt 1-1.5 hét fotóiból válogattam párat. 

Az itatónál még mindig nagy a forgalom. Érdekességként leírom, hogy a téli etetők helyén pár elszórt napraforgó mag kikelt, majd kifejlődött. A csuszkák és cinegék meg vannak tőle őrülve. Egyik ablak előtt is volt egy etető, mely alatt a beton diletációjából egymás mellett 3 db napraforgó kelt ki. Itt a cinegéket szinte meg lehetne érinteni, olyan közel lehet hozzájuk menni. 

Az itatón készült pár fotó:

csuszka (Sitta europaea)  Eurasian Nuthatch

házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) Black Redstart

nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Great Spotted Woodpecker

Pár hete a bankás les átkerült az új helyére: az 'ölyvek birodalmába'. Nagyon sok itt az egerész, remélem télen ismét közelembe jönnek majd. Nem volt egyszerű a lest elcipelni odáig gyalogosan, de megoldottuk :)

Vasárnap elmentem kitenni pár beszállót és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ki is ülnék egy kicsit? Erre hétfőn reggel került sor. Ölyvből nincs hiány, de a les elé közvetlenül nem jöttek. egyik kb. 15 méterre egerészett tőlem. Volt olyan is, hogy egyszerre 3-an voltak. 

egerészölyv (Buteo buteo) Common Buzzard 

Közben seregélyek és bíbicek kergették egymást a les előtt, de csak távolabb szálltak le.

bíbic (Vanellus vanellus) Northern Lapwing  - seregély (Sturnus vulgaris) Common Starling

bíbic (Vanellus vanellus) Northern Lapwing

Az ölyvek figyelése közben egy kisebb testű madár szállt le a les tetejére. Nem tudtam, hogy mi lehet az, egészen addig, amíg át nem repült az előző nap kihelyezett beszállóra. Egy tövisszúró  gébics volt. Sok időt eltöltött ott, folyamatosan vadászott. Tücsköt, szöcskét, két alkalommal pedig darazsat fogott. A gyurgyalagoknál látott módon a fához dörzsölte a darazsakat, hogy a fullánkot eltávolítsa, majd ezután ette csak meg őket. Érdekes, hogy ez az ösztön bennük van.

tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike

tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike

tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike

tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike

tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike

tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike

Az ölyves lesbe való kiülés minden esetre jó volt olyan szempontból is, hogy a les pár hibáját megláttam. Például azt, hogy túl magas az ablak. Ha egy ölyv szállna be, akkor a háttér nem nagyon lenne elmosott. Majd ráveszem magam, hogy alulra is készítsek egy kitekintő nyílást, de a fentit is meghagyom, mert télen itt is szeretnék énekeseket etetni. 

Egyedül

Az utolsó, fejlődésben kicsit visszamaradt fióka van már csak az odúban. Reggel kiültem pár órára, bíztam benne, hogy pár kép még összejön a bankákról. A hím madár etet, de már nem valami nagy intenzitással.

Az itató sok énekest vonzott a leshez. Jött rozsdafarkú, mezei poszáta, tövisszúró gébics és a havi bérletet váltó cigánycsukok.

Viszont ismét jöttek másik bankák az odúra. Lehet, hogy ők a már kirepült fiókák?

A hím, akire elég hosszasan kellett várakozni:

A tövisszúrónál akkor vettem csak észre, hogy nem használtam ki a zoom maximális állását, amikor már elrepült. Ezért erőset kellett vágni a képből:

Szellem itató

Reggel munkába menet előtt kicsit korábban keltem. Meg akartam nézni az udvarban található itató forgalmát. Eső nélkül a madarak egyre kevesebb vízforrást találnak, ezért nagy forgalomra számítottam. Hogy volt-e forgalom? 30-45 perc alatt 7-8 madárfaj képviselte magát!

Persze fény ekkor még nem volt, mert nagyon korai voltam. Pedig nem is üvegen keresztül próbálkoztam.

Elhatároztam: hétvégén itt a helyem!!

   

Rozsdafarkú helyett

Pár hete ismét le szerettem volna fényképezni a rozsdafarkúakat, de valahogy nem akarnak közel jönni, ismernek már, tudják mire készülök. Kihelyeztem egy karót, elé pár orgona ágat, mögé egy kis tálcát, amin lisztkukac volt.

Meglepetésemre rozsdafarkú helyett egy hím széncinege ült fel a karó tetejére, persze neki is nagyon örültem.

Két alkalommal is felrepült, másodszor kicsit több időt töltött rajta. A rozsdafarkú pedig csak repkedett körülötte, nem érdekelte a dolog.

Persze a tervezett fűnyírás elmaradt.

Rozsdafarkú

Délelőtt a papánál nyírtam a füvet, és megláttam egy házi rozsdafarkú hímet. Gondoltam, megpróbálok róla egy olyan képet készíteni, hogy egy karón ül. Leszúrtam egy karót és kb 1 perc múlva már rajta is ült a madár.

Elkapkodtam az egészet, nem sikerült valami fényesen. Rosszak a fényviszonyok, életlen a kép. Amikor kicsit átrendeztem a dolgot, már nem akart visszaülni, bármivel is próbálkoztam. A rozsdafarkú csak a földön ugrált.
Kihoztam a lessátrat és megpróbáltam talaj menti képet készíteni. Nagyon közel merészkedett, volt amikor 1 méterre ugrált tőlem.
Itt van pár kép róla: