Jégmadár project

Aki olvasta az előző bejegyzést, tudja, hogy valamin dolgoztam. Kb 2 hete a Kapos partján láttam egy jégmadarat, aki kis halakra vadászgatott egy gyökérről. Kis is tettem neki egy beszálló ágat egy olyan helyre, ami ideális a fényképezéshez, el lehet bújni. Ma izgatottan érkeztem a helyre, nem tudhattam, hogy használják-e?

Berendezkedtem, pár faágat tettem magam elé, álcaháló fel, majd türelem jégmadarat terem. 

Nem is kellett sok idő, jött is egy fiatal, szerintem idei kelésű madár (a fehér csőrvég az árulkodó jel). Nem voltak olyan szép élénk színei, mint egy öreg madárnak, de ő is gyönyörű volt.

Sokat pózolt előttem, a nap is hol sütött, hol nem, mivel elég felhős volt az ég.

Visszatérek még ide hamarosan.

Cigánycsuk

Ma a Kapos partra mentem munka után, a barázdabillegetőt kerestem. Láttam billegetőt, de az, amelyik a múlt héten olyan barátságos volt, nem jött. Persze, amikor odaértem, észrevettem, hogy a fényképezőgép mindkét akkumulátora le van merülve, nem sokat bírnak.

Elmentem a csukokhoz, róluk próbáltam pár képet készíteni, de sajnos a beszállóra nem ültek rá.

Az elmaradt csuk

A tegnapi billegetős bejegyzésben említettem a cigánycsukokat, csak a képek maradtak el. Nem jöttek közel, sajnos erős kivágás, de ők maradnak, lesz még alkalom találkozni velük. Érdekességképp leírom, hogy miközben fényképeztem őket,  észrevettem egy tövisszúró gébics hímet az egyik bokron, és a cigánycsuk sokszor mellé szállt, nem zavartatták magukat, egy bokron ültek.

A tojó:

A hím:

Billegető

Tegnap a Kapos partjára mentem munka után távcsővel, hogy van-e arra valamilyen érdekes madár. Rögtön egy cigánycsuk párt, majd 8 rozsdás csukot (valószínűleg vonulók) vettem észre. Nem sokkal később egy barázdabillegető került a figyelmem középpontjába.

Ma elmentem délután oda fényképezni, először a cigánycsukokkal kezdtem. Sajnos olyan közel nem merészkedtek, mint ahogy azt én szerettem  volna. Lessátrat használtam, árnyékban voltam, de nagyon meleg volt bent.Pár liter vizet leizzadtam, eredmény semmi. Átmentem a másik partra, ahol a billegetőt kerestem. Egy talaj közeli képet akartam róla készíteni, de valamiért félt a sátortól, nem ment le a földre. Kijöttem a sátorból, és a közeli zsiliphez mentem, felhúztam az álcaruhát, elindítottam a billegető hangját a telefonon. 5 mp múlva ott ült a zsilip korlátján. Először az exponálás hangja zavarta, majd megszokta, és nem foglalkozott vele. Ami érdekes, hogy velem sem. A földön ültem, már zsibbadt mindenem, fel kellett állnom. A billegető ezzel sem törődött. Egyre közelebb mentem hozzá. A mozgása forgató könyv szerűen volt megírva, mert a korláton ugyan azt a mozdulatsort adta elő minden alkalommal. elindult a korlát egyik végén és ment a másik vége felé. Én szembe álltam a korláttal, onnan fényképeztem. Elég sokszor el kellett ezt eljátszanunk de azért működött a dolog. Amikor a kezem már teljesen elzsibbadt, elmentem az állványért. Mikor visszaértem, a billegető ott várt. Sajnos a képeket csak utána néztem meg, és akkor láttam meg, hogy kiégett a fehér szín a madár fején.

Összegezve jól éreztem magam, hihetetlen mennyire bátor volt ez a kis billegető (1-1.5 méterre mozgott tőlem, nem zavarta az sem, hogy mozgok), kiről 1230 kép készült :)

.