Szemle

Tegnap beugrott, hogy van egy hely Dombóváron, ahová vissza szerettem volna menni madarász szemmel is. Szigeterdő névre hallgat. Ez egy park lényegében a város szélén. Célom az volt, hogy feltérképezzem a lehetőségeket, továbbá szerettem volna egy baglyot és egy ökörszemet lencsevégre kapni. Értesüléseim szerint itt élnek baglyok. Tegnap munka után figyeltem, hogy 4 óra után mennyi időm van fényképezni, meddig megfelelőek a fények. Sajnos nem valami sok, kevesebb, mint egy óra.
Ma munka után 16:00 kor pontosan elviharzottam munkahelyemről, és célba vettem a parkot.
Első hang, amire felfigyeltem, egy ökörszemé volt! Szuper, gondoltam jól kezdődik. Sajnos, mint észleltem, a parkot igen aktívan sportolásra használják, és elég sok futó volt. A bokros rész a kijelölt út mellett van, ezért nem tudtam az ökörszemet lefényképezni, sajnos nagyon megközelíteni sem. Szemeztünk egy darabig, csináltam egy távoli képet, de nagyon apró rajta. Továbbmentem, és a fák koronáját szemléltem. Bagoly egy sem. Rengeteg odút helyeztek ki a dombóvári madarászok. Láttam egy köztük egy kuvik, és egy nagyobb, talán macskabagolyra szabott odút is. De az énekesek is tavasszal biztosan találnak maguknak költőhelyet a sok odú közül. Csuszka hangjára lettem figyelmes. Láttam is egyszerre két darabot, de ők sem voltak fotózható távolságon belül. Egyikük egy fa odvában kutatott.
És megérkeztek kedvenceim: őszapók. Ők már bátrabbak voltak, bár a futók miatt ők is megtartották a tisztes távolságot.
Láttam még vörösbegyet, és több cinege fajt is.
Hazafele autót mostam, és amikor indultam a mosóból, az autó felett elröppent egy bagoly 17:40-kor. Ilyen nincs.
Úgy érzem sokszor visszalátogatok ide, sok lehetőséget rejt ez a park.