Izgatottan vártam a reggelt, hogy kimehessek a lesbe, amit előbb össze kellett tenni. A madarak már megszokták az etetőt, mivel minden nap elfogyott a kihelyezett eleség. Féltem, hogy a les zavarni fogja őket és el fognak kerülni ma is. Anitával 7 óra környékén már bent ültünk, és vártunk. Eltelt 1 óra, egy madár sem járt felénk. Hangok voltak, többek között egy zöld küllő hallatta ricsaját.
Anita bement reggelit készíteni, én maradtam. És hirtelen felbukkant egy látogató: barátcinege.
Jött pár széncinege is, aztán nekem is kellett menni reggelizni. Ezután féltem, hogy megint sok idő kell, hogy megszokják jelenlétemet. De nem így volt! Amint beültem - kb. fél perc múlva - megrohamozták az etetőt. Barátcinege, széncinege, kék cinege és egy fenyőpinty
Anita visszajött, de ekkor már csak széncinegék voltak. Majd ismét bement főzni és ezután megindult egy nagyobb roham. Jött egy fenyvescinege és egy vendég, akire aztán tényleg nem számítottam: egy őszapó!!
Anitát egyből felhívtam, hogy jöjjön ki, mivel az őszapó a kedvenc madara. Kijött, én is kiszálltam a lesből és mobillal közel tudtuk csalogatni. Szinte karnyújtásnyira volt, de sajnos a gépet bent hagytam. Ekkor hirtelen minden madár eltűnt. Nem is csoda, hiszen egy ölyv keringett magasan a levegőben. Ezután már nem nagyon fotóztam, jött sok széncinege, de inkább csak figyeltem őket. Majd elindultam be és előcsalogattam az őszapóinkat, mivel most nálam volt a gép is. Csináltam róluk sok képet, igen közel merészkedtek, barátságos állatok. Ebéd után még kimentem, ahol ismét egy őszapóé volt a főszerep. Rájárt az etetőre, én meg a lesen kívül , az etetőtől 2-3 m-re fényképeztem. Igaz itt már csak kézből, állvány nélkül. Ezután láttam még egy csuszkát és még sötétedés előtt észrevettem 30 méterről egy fakuszt.
Akkor a képek:
És még egy kép, ami szemléltei az őszapó méretét (a zöld zsákban mogyoró van):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése