Vércse ismét

Kíváncsi voltam, hogy a vércse látogatása állandó lesz, vagy csak egyszeri alkalom volt. Ezért ma reggel korán kiültem. A vércsét már napfelkelte közben megláttam, ahogy egy villanypásztor oszlopon ült. Egy kékes rétihéja közelített a leshez. A röpképe alapján ismertem meg, olyan mint egy részeg, aki a kocsmából lép ki :) Egy éve ezt a madarat is szerettem volna a beszállóra ültetni, de sajnos ez nem jött össze. Idén is láttam 1-2x már, de ám se hederített. Amikor a vércse felett repült el, akkor a vércse vetélytársat látott benne és elkergette a vadászterületéről. Kicsit bosszankodtam, de a vércse később kárpótolt.

A lenti nyílásnál volt a gépem, mert nagy kócsagok kezdtek a látóterembe gyalogolni. Már hajoltam volna le én is, amikor megláttam, hogy a vércse landol a les tetején. A gépet gyorsan visszatettem az állványra, majd a madár a beszállóra szállt. Sajnos oda, ahová nem szerettem volna. Pont oda szállt, ahol az erősítése van a beszállónak, ezért úgy kellett komponálnom, hogy a madár képzeletbeli farkát levágtam. Remélem az újabb képeken már sikeres lesz a megoldásom és jó helyre ül be. Egy darabig elüldögélt előttem, majd nekiállt tollászkodni. Sokszor kémlelte az eget is. 

Délelőtt még volt két darab lesre szállása, de sajnos csak a tetőre ült. Félelmetes volt, ahogy landolt az orrom előtt az osb lapra. Levegőt sem mertem venni. Hosszú ideig ült a fejem felett, a farktolla lelógott, néha 1-1 szárnyvége is. Ebből arra következtettem, hogy ott is tisztította tollait. Majd jött két ölyv és elrepült. 

Később a kócsagok is lőtávolon belül kerültek. Készült is róluk néhány fotó. Nem gondoltam volna, hogy az első közeli kócsag képek a ragadozós lesből készülnek majd.

Az énekes etetőn megy az élet ismét. Meglepetésemre egy csicsörkét is láttam, ami vonuló faj.