Farkas Balázs - fotónapló: hegyi fakusz

Pénteken meghalt tengelici nagypapám, ezért ezen a hétvégén az ő emlékére egy tengelicet (madarat) szerettem lencsevégre kapni. Sajnos ő nem jött az etetőre, de sok más érdekes vendég volt.
Izgatottan vártam a reggelt, hogy kimehessek a lesbe, amit előbb össze kellett tenni. A madarak már megszokták az etetőt, mivel minden nap elfogyott a kihelyezett eleség. Féltem, hogy a les zavarni fogja őket és el fognak kerülni ma is. Anitával 7 óra környékén már bent ültünk, és vártunk. Eltelt 1 óra, egy madár sem járt felénk. Hangok voltak, többek között egy zöld küllő hallatta ricsaját.
Anita bement reggelit készíteni, én maradtam. És hirtelen felbukkant egy látogató: barátcinege.
Jött pár széncinege is, aztán nekem is kellett menni reggelizni. Ezután féltem, hogy megint sok idő kell, hogy megszokják jelenlétemet. De nem így volt! Amint beültem - kb. fél perc múlva - megrohamozták az etetőt. Barátcinege, széncinege, kék cinege és egy fenyőpinty
Anita visszajött, de ekkor már csak széncinegék voltak. Majd ismét bement főzni és ezután megindult egy nagyobb roham. Jött egy fenyvescinege és egy vendég, akire aztán tényleg nem számítottam: egy őszapó!!
Anitát egyből felhívtam, hogy jöjjön ki, mivel az őszapó a kedvenc madara. Kijött, én is kiszálltam a lesből és mobillal közel tudtuk csalogatni. Szinte karnyújtásnyira volt, de sajnos a gépet bent hagytam. Ekkor hirtelen minden madár eltűnt. Nem is csoda, hiszen egy ölyv keringett magasan a levegőben. Ezután már nem nagyon fotóztam, jött sok széncinege, de inkább csak figyeltem őket. Majd elindultam be és előcsalogattam az őszapóinkat, mivel most nálam volt a gép is. Csináltam róluk sok képet, igen közel merészkedtek, barátságos állatok. Ebéd után még kimentem, ahol ismét egy őszapóé volt a főszerep. Rájárt az etetőre, én meg a lesen kívül , az etetőtől 2-3 m-re fényképeztem. Igaz itt már csak kézből, állvány nélkül. Ezután láttam még egy csuszkát és még sötétedés előtt észrevettem 30 méterről egy fakuszt.
Akkor a képek:

És még egy kép, ami szemléltei az őszapó méretét (a zöld zsákban mogyoró van):

Aki nem tudná, földmérőként dolgozok. Nemrég egyik dombóvári temetőt kellett felmérni. Persze én közben madarász szemmel figyeltem a temetőben lévő fenyőket, és tujákat. Két alkalommal is láttam őszapókat. Persze gép nem volt nálam. Elhatároztam, hogy legközelebb felkészülve érkezek.
El is jött az idő. Mobilomra feltöltve az őszapó hívóhangja, több féle is. Sajnos az idő nem kedvezett, mivel semmi fény nem volt, a nap se sütött, ezért kénytelen voltam egész nap 1/60-1/320 záridővel fotózni. Persze IS nélküli objektívvel, kézből. Amikor megérkeztem, elkezdtem lejátszani az a fa alatt, amin láttam eddig őket. Semmi. Láttam pár barátcinegét, és királykák gyülekeztek az őszapó hangjára. Érdekes volt, hogy mennyi madár reagál az őszapó hívó énekére.
Ezután fekete rigó, és fenyőrigó tömkelege fogadott, sajnos egyiket sem tudtam normálisan fotózni, mivel a fenyők közepébe repültek, vagy a csúcsára.
Kiszemeltem egy nagy fenyőt, ahol ismét lejátszottam az őszapó dallamot. A keresett madár most se jött. Helyette királykák lepték el a fát. Hihetetlen közelségbe engedtek, karnyújtásnyira voltak tőlem. És velem nem törődve keresték táplálékukat. Nagyon apró madár, érdekes akrobata mutatványokkal táplálkozik. Fotóztam a királykákat, egy fenyvescinegét -aki épp valamit tört a csőrével, nagyon babrált vele- , és egy kék cinegét. A szerencsétlenségemben volt egy kis szerencse is. Felbukkant egy fakusz! Végignézhettem, ahogy végigpásztáz két fenyőt is. Róla is készült egy sorozat. Aztán elkezdtem dolgozni is, mert tulajdonképp azért jöttem. Vízimadár hang. Ismerős. Hattyú! Na de az hogyan? Felnéztem, és elhúzott felettem három hattyú. Gyorsan le is kaptam őket. Hamarosan észrevettem egy vörösbegyet egyik fenyőn. Amikor odaértem hozzá, egyből eltűnt, be a sűrűbe. Telefon elő, vörösbegy hívóhang. Elő is dugta a fejét, de nem akart teljesen előjönni. Sebaj, ezt is kihasználtam. Kicsit megint közeledtem felé, és ő meg elrepült egyik közeli lomb nélküli bokorsorba, ahol később még rajta kívül 2-3 vörösbegyet láttam.
Az előző nagy fenyőn megláttam egy széncinegét, ami elég fotogén pózban volt, jól fókuszálható helyen. Odasiettem, közben indítottam az őszapó dallamot. És láss csodát! 7-8 őszapó lepte el a fát, és füleltek honnan jön a hang. Nagyon izgultam, nem akartam elszúrni. De szerencsémre nem mentek be a fenyő közepébe, hanem kívül maradtak. Egyik karnyújtásnyira volt tőlem, rászállt az egyik sírra. Amikor fel fordítottam az objektívet, elrepült. De a fenyőn jól érezték magukat, elég sok képet készítettem róluk. Én hagytam ott őket, mert dolgozni kellett. Mérés közben a vörösbeggyel kergettük egymást a bokorsor mellett. Ő ismét felrepült az előző helyre, ahol észrevettem. Közelebb mentem a fenyőhöz. Körbejártam, sehol sem láttam. Ismételten elkezdtem átverni a saját fajtársai hangjával, és előjött. Igaz most is csak a fejét dugta ki. Átváltottam egy másik hangra. És láss csodát! Elkezdett válaszolni! Átrepült a szomszédos tujára, ahol teljes képet engedett magáról készíteni.
Ismét dolgoztam. A tujához közeledve észrevettem egy csapat fenyvescinegét! Nagyon szelídek voltak, kb 1.5 méterre engedtek magukhoz, akárcsak a királykák. A fényviszonyok itt nagyon rosszak voltak. Ez után már tényleg aktívan dolgoztam. Elhatároztam, hogy legközelebb csak a végén fotózok, persze őszapókat.
Végeztem a munkámmal, kikapcsoltam a műszert, elindultam ahhoz a fenyőhöz, ahol legelső alkalommal láttam az őszapókat. Hang indít, a szomszédos fenyőről 10-15 őszapó indult felém. Fantasztikus volt. Most már nem voltak annyira fotogének, mert a fenyő belsejébe mentek. Persze én is bebújtam alá. Egyik őszapó annyira közel jött, hogyha a karom 15 cm-el hosszabb, meg tudtam volna fogni. Amikor ott volt mellette a kezem, el se repült. Az AF nem működött, túl sötét volt, és túl sok ág volt a közelben, meg igen csak súroltam a minimális fókusztávolságot, ezért áttértem MF-re. Az objektívet vissza kellett tekernem 200-ról 70-re, mert még így se nagyon fért bele a képbe az őszapó. Kikapcsoltam a gépet, és feltettem a 18-55-ös objektívet, de mire végeztem az őszapóim leléptek, hiába csalogattam őket. Meg még a telefonom is lemerült. Eljött a visszavonulás ideje. Akkor jöjjenek a képek, 888 expóból válogatva: