2012. január 3., kedd

Szén és barát, a két jó barát

Reggel a ragadozó madaras lesben kezdtem. Egy élménnyel gazdagodtam, de képpel nem. Unalmas perceimet töltöttem, egyszer csak az üvegtől 40 cm-re suhant el a vörös vércse, aki a fejem fölé landolt és ott ücsörgött a les tetején, nem láttam mit csinált. Olyan hirtelen történt mindez, hogy igazából csak a szétnyitott farktollazata és annak mintázata van előttem.
A kékes rétihéja - ami miatt kimentem- nem jelentkezett. Amikor meguntam és kijöttem a lesből, megláttam, nem is volt messze, de már nem ütem vissza, mert meglátott ő is. Majd talán ha hó lesz ismét sikerül őt is "becserkészni".
Hazamentem az énekesmadaraimhoz. A beszállót ki kellett cserélni, mert a szúrós fenyőág nem nagyon tetszett nekik, inkább kihagyták a landolási rituáléjukból. Csak széncinegék és egy barátcinege jött az a kb 1 óra alatt, amit a sátorban töltöttem. Érdekes dolog, amit mondani szoktak az etetős fotózásról (két ember kell - egy aki beül a lesbe, egy pedig elmegy, hogy a madarak azt higgyék mindenki elment, tiszta a levegő) nálam nincs nagyon rá szükség. Amint beülök a sátorba, elkezdem a lábakat kinyitni, az objektívet kidugni a nyíláson, már ott vannak a cinegék az etetőn, ami a nyílástól max. 2 méterre van. 
Sajnos ebben az etetős szezonban még nem láttam fenyvescinegét és őszapót sem az etetőnél, remélem ők is előkerülnek majd. 



2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...