Konda-völgy

Esős, szürke, szomorú vasárnap. Ezzel jellemezhetném a mai napot. Délelőtt elindultam Dombóvárra, a tüskei horgásztavat körbesétálni. Először egy fekete harkály pár tűnt fel, nagyon meglepődtem. Sajnos, amire a közelbe érhettem volna egy biciklis elkergette őket. Persze a tudta nélkül. Egy nádas részhez értem, ahol függőcinegéket csalogattam magamhoz. Elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy nem túl gyakori madár. Van olyan kép is, amin 5 db madár van. Láttam még barna rétihéjákat, nádi sármányt (kösz Gergő a határozást), csilpcsalpfüzikét, 5-6 sárgafejű királykát, fakuszt, tőkés récéket, élő és egy döglött bütykös hattyút, őszapókat, sok vörösbegyet.
A képek nem valami élesek, elég erős kivágást kellett alkalmazni és hiányzott a képstabilizátor. Jövő héten megjön a "lessátram" és megpróbál róluk   szebb képeket készíteni.

Függőcinege (Remiz pendulinus):

Barna rétihéja (Circus aeruginosus) [öreg hím]:

Nádi sármány (Emberiza schoeniclus):

Madármegfigyelő torony:

Fekete harkály a távolból fán, és levegőben. Valamint a rá utaló nyomok

Csak röviden

Mai is munka után a Szigeterdőben kötöttem ki. Csuszkákat, meggyvágókat, ökörszemet, cinegéket (kék, szén, barát), erdei pintyeket, zöld küllőt, rigókat, vörösbegyet, és őszapókat láttam. Az őszapó szó szerint tojt rá, hogy fényképezem :)

Szigeterdő

Reggel 5 órakor fura madárénekre keltem. Visszatért az énekesrigó, melynek territóriumához az udvarunk is hozzátartozik. Jó volt hallgatni, ahogy egy cinegeféle hangját próbálta épp utánozni. Mosollyal indult a nap. Elhatároztam, hogy magammal viszem a fényképezőgépem, és munka után elmegyek madarászni.
Egész nap borús idő volt, 2 órától pedig esett az eső. Ez eléggé elszomorított, de azért célba vettem  a dombóvári Szigeterdőt. Sajnos fény sem volt sok, de örültem, hogy sok madarat láttam repülni, és hangjuktól zengett minden.
Először egy csuszkát kezdtem közelebb csalogatni, szemügyre venni. Egy pár tartózkodott körülöttem, egyik nem törődött velem, de a másik nagyon kíváncsi volt. Felettem repkedett fáról fára. Én az egyik fához simultam, az objektív felfelé nézett. Egyszer olyan közel jött, hogy nem lehetett ráfókuszálni. 300 képet készítettem róluk.
Továbbálltam, zöld küllő hangját hallottam. örültem neki, hogy itt is fellelhetem. Egy pár volt, de nem engedtek a közelükbe menni, elrepültek elég hamar.
Láttam még jó pár erdei pintyet, ahogy az avarból próbáltak élelmet szerezni. Egy kövér macska próbált rájuk vadászni. Rossz volt arra gondolni, hogy vajon hány madarat ehetett már meg. Két alkalommal el is kergettem.
Rengeteg énekesrigó volt, sötétedéskor csak úgy zengett tőlük a park. A nap kezdése, és befejezés is az ő hangjuk volt.
Köszönet a dombóvári MME helyi csoportjának, hogy ennyi odút kihelyeztek ide, tavasszal érdemes lesz ide kilátogatni.