Kudarc

Reggel ismét korán keltem, adni akartam még egy esélyt a tüskei helyemnek. Egész nap mellettem, felettem kb 1m-re énekeltek a barátposzáták, a csilpcsalpfüzike és néhány függőcinege, de egyik sem akart a beszállóágakra rászállni. Szerintem kicsit közel tettem őket a leshez és nem szokták meg, valamit az egész délelőtt köröző barna rétihéják miatt nem nagyon mertek kijönni a biztonságot nyújtó bokrok közül. Egyedül egy szajkó szállt rá, hirtelen ledermedtem, mozdulni sem mertem, ilyen közel még sosem jött ez a félénk madár. Persze képet nem készítettem róla. A sikertelenség után kép nélkül összecsomagoltam és elmentem a Szigeterdőbe.
A lesemről egy kép:

Szigeterdő:
Csuszkás képet akartam és elsőre sikerült a csuszkát végigvezetnem a fának pontosan azon a részén, ahol szerettem volna. Állványon volt a gép, nagyon mozogni sem mertem (itt már álcám sem volt, 2-2.5 m-re volt tőlem). Sajnos a tipikus csuszka pózos képnél a feje életlen lett:

A többi viszonylag tűrhető lett, bár a háttéren és megvilágosításon még javítani kell legközelebb, meg persze a kiégett foltokon:

Ezt a csuszkás akciót legközelebb megismétlem, remélem a mostani hibáim ismeretében jobb képek lesznek. De minden esetre jó érzés volt, hogy elsőre ott ugrált, ahol kellett.
Egyszer csak elrepült felettem a zöld küllő, szokásához híven most se nagyon engedett magához közel, hamar továbbállt.

Rengeteg erdei pinty volt mindenütt, szerettem volna róluk egy talaj menti képet készíteni, de akkora volt a fű, hogy csak a fejük teteje látszott ki, de az is csak akkor, ha figyeltek. Szóval ők előbb elrepültek, minthogy én észrevettem volna őket.

Egyik bokorsor közelében érdekes hangot hallottam. Mintha a zöld küllő lenne, de mégse teljesen. Először fiókákra gyanakodtam, hogy a talajon kérik a táplálékot szüleiktől, de ezt hamar elvetettem, ahhoz még korán van, meg ezt akkor sem egy bokorban tennék. Tudtam, hogy ismerős a hang. Biztos voltam benne, hogy a telefonomon rajta van. Sok madár nem jöhetett szóba, csakis egy: nyaktekercs. És lám-lám, ő volt az, válaszolt minden egyes "szóra". Előcsalogatni persze nem sikerült. 

A rigók már a fészkükön ültek, többet is láttam a faágak elágazóiban. Egyik énekes rigó nejlon szatyordarabkákat is használt a fészkéhez. 

A következő körömben, amikor arra mentem, már nem ült a fészken. Körülnéztem és a földön keresett némi táplálékot magának: