2011. február 27., vasárnap

Etető II.

A hétvégén ismét jutott idő egy kis lessátras etető fotózásra. Elég hideg volt, a hó is esett kicsit, az idő eléggé borult volt. Sok madárra számítottam, mivel az előző napi extra adag naprafogót szőrén-szálán eltűntették.
Az etetőt is feldobtam kicsit. Szombaton Anitával a Mecsekben túráztunk (ahol megláttuk első fekete harkályunat) és én céltudatosan mohás ágakat, gallyakat is kerestem. A vissza úton megláttam egy nagy mohás tuskót. Könnyen kijött a helyéről, de elég nehéz volt 5 km-en keresztük cipelni. Felváltva vittük. Megérte, mert nagyon jól felöltöztette az etetőt.
Nagy élet volt, folyamatosan rájártak a kitett napraforgóra, és dióra. Volt amikor egyszerre 8-9 madár volt rajta, de átlagban 3-4 biztos volt.  Főként kék-, szén- és fenyvescinege, valamint fenyőpinty. Amikor a dió a végét járta, látványos harcokat adtak elő. Érdekes módon a fenyvescinege elkergette a nála jóval nagyobb széncinegét. Egy csuszka két alkalommal is berepült, nagyon jó helyre, de sajnos, mire ráforgattam az objektívet, elrepült. Így jártam egy meggyvágóval is, akit viszont először láttam az etetőn. Legközelebb megpróbálom ezt a fajt csalogatni. Érdekes módon az erdei pintyek nem jöttek fel az etetőre, hanem egy pár méterre lévő bokor aljában a borostyán között keresgéltek. A nap folyamán a barátcinegéket hiányoltam, összesen két alkalommal láttam az etetőn őket.
1130 képet készítettem, ebből párat felteszek, fajonként rendezve.

Fenyőpinty (Fringilla montifringilla)











Fenyvescinege (Parus ater)









Őszapó (Aegithalos caudatus)



Szégyenlős őszapó:

Kék cinege (Parus caeruleus)









Széncinege (Parus major)










A mezei veréb csak az etető mellett a fűben kereste táplálékát, fel nem jött:

A dióért folytatott harc egyik pillanata:

Végül két kép az etető "életéről":




1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...